Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Szita László: Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a szatmári béke utáni években

betelepült elhagyta lakhelyét és újabb helységbe vándorolt. Weidlein idézte leiró így nyilván tévedett. Itt a példátlan belső migráció okozza azt, hogy ilyen ideiglenes jellegű a települések képe. A török háborúk és a Rákóczi felkelés alatt Baranyát a népességpusztulás rendkívül súlyosan érintette. Az új földbirtokosok minden eszközzel igyekeztek az új szerzeményeket betelepíteni. Ebben egyetértett Sávolyai főherceg, Vetter tábornok, Batthyány, a püspök, a káptalan, Greznerics vagy maga a királyi kincstári főtisztség. A Dráván túlról 1711 áprilisa után visszaszállingozó, majd egyre erőteljesebben áramló szerbeket szívesen fogadták. A szabadságharc leverését közvetlenül követő négy évben a megye is örömmel fogadta vissza az elmenekült szerb lakosságot. 1715-től azonban már tiltakozott, és a bécsi kormányzat telepítési koncepciójának megfelelően foglalt állást. Gróf Veteráni külföldiek betelepítésére benyújtott kérését azzal támogatta, hogy „... lehetséges külföldi polgárok betelepítése, csak Dráván túliak ne legyenek.. ."

30 Nyilván csak a német betelepítést kívánta a labanc vezetésű megye is támogatni. A szerbek bevándorlása azonban tovább folytatódott. A politikai helyzet alaposan megváltozott. A vármegyét a szabadságharcot követő négy évben császári katonasággal erősítették meg. A „rend" biztosítása így már nem tartozott a legnehezebb feladatok közé. A megyei hajdúk és megyei katonaság megerősítésével a visszatelepülő rácoktól nem volt tartani valójuk. Pécs, Mohács, Siklós helységekben megyei hajdúk állomásoztak, létszámukat felemelhették. Ezek a szabadságharc résztvevőinek üldözésére létesült központokká váltak, továbbá a kialakuló új rendszer fegyveres támaszai is.

3

' Már 1710-ben minden fegyverüktől megfosztották a kis nemeseket, a jobbágyságot, nehogy „jövőre a tartománybeli katonaság ellen magánháborút viseljenek..."

32 1712-ben újabb szigorításokat hozott a vármegye közgyűlése: „Fegyvertartási tilalom minden nemzetiségű jobbágyra nézve elkobzási és börtönfenyítés alatt határozat hozatott..." A vármegye ezt követően Eszék várának parancsnokához fordult azzal a kéréssel, hogy „... Szlavóniából jövő fegyveres csoportoknak tagadja meg az útlevelet. Tolna megye hasonló kéréssel élt.. ."

33 A visszatérő szerb lakosság között nem a félig katonáskodó paraszti réteget találjuk, ez kinn rekedt a határon. A vármegye területén létrejött hatalmas nagybirtokok munkáskézre számítottak. A feudális rend védelmét a császári katonaság biztosította. A szerb fegyveres csoportok a határőrvidék szervezetében találták meg helyüket. 1711 és 1713 között visszatelepült szerb lakosság között alig találunk hajdúkat. A fegyveres testületből kivált és különböző okok következtében a gazdálkodást választók zsellérsorba süllyedt rétege is elenyésző. A vármegye határai közé visszafogadta a gazdálkodó szerbeket. Az új földesurak letelepítik őket, és 2—4 év közötti kedvezményben részesítik valamennyit. A „Conscriptio Rascianorum" 1713-ban keletkezett. Megkell említenem, hogy a század első évtizedében készült domestikáknál pontatlanabb munkával. Világosan megfigyelhető — összehasonlítva az egykorú összeírásokkal — hogy ismeretlen készítője nagy gyorsasággal végezte el a munkát. Baranya adószedőjének irataihoz tartozik ez a forrás is. A rovatokat a conscriptor a szokással ellentétben nem előre készítette el, hanem hevenyészve. Valószínű, hogy akkor, amikor egy községben megjelent. így a rovatok különböző községekben különböző sorrendben készültek. A közlés érdekében egységes szisztémát készítettünk és egységesítettük a rovatok sorrendjét is valamennyi falunál. Az összeírás rovatainak számszaki része sem pontos. Több helyütt tévedéseket találunk. Ezért újra összeadtuk a rovatok adatait. Vizsgálataink alapján feltételezhető, hogy az összeírás fogalmazvány példány lehetett, és a tisztázat elveszett az idők folyamán. Forrásunk értékéből természetesen ezen fentebbi kritikai észrevételünk nem von le semmit. Az összeírás nem tartalmazza Baranya valamennyi szerb települését. Pontosabban nem valamennyi szerb család összeírását. Mint a címe is világosan rámutat: 1711—1713-ban