Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Szita László: Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a szatmári béke utáni években
veres erőt jelentett, továbbá stratégiailag is jelentős helyet foglalt el. Kiválóan alkalmasnak látszott a magyar szabadságharc kibontakozása esetén annak hátbatámadására. Ezért az udvar egy kiváltságokból álló rendszert hozott létre, amely eleve éket vert a magyar és a szerb jobbágyság közé. A szerbek jelentős része a letelepedés időszakában, majd a szabadságharc első éveiben fegyveresen, erőszakkal lépett fel és ez a vármegye ellenállását váltotta ki. Megregulázásukra a megye az uralkodóhoz fordult. Kétségtelen az, hogy a szerbség az 1687. évi hadjárat alatt és azt követően a bécsi udvarban látta azt a politikai és katonai erőt, amellyel szövetkezve, a török rabság ellen a siker reményében küzdhetett. Az 1689-ben győzelmesen előrenyomuló seregek éle Szkopjéig hatolt. Lipót császár 1690. április 6-án kiadott kiáltványa a ,, Litterae Evocatoriae" felszólította Szerbia, Albánia, Bulgária, Macedonia stb. népeit, hogy csatlakozzanak az osztrák seregekhez. E kiáltvány azonban már akkor érte a szerbeket, amikor az osztrák hadi szerencse csillaga homályosodni kezdett. A Boszniától Erdélyig húzódó arcvonalat nem tudta e török ellenes szövetséges hadsereg tartani és súlyos vereséget szenvedtek. Bár a császár kiáltványának végén a következő szöveget találjuk: ,,... Lakásaitokat és földjeiteket műveljétek és ne hagyjátok el...", mégis a történészek egész sora, e kiáltvány szövegét értelmezve azt bizonygatta, hogy az udvar biztatta a szerbeket Magyarországba való beköltözésre.' Az sem igaz azonban, hogy a szerbek mintegy megfutottak a török elől és Magyarországba telepedtek le. Valóság az, hogy a török győzelmek után, Lipót kiáltványa alapján végeredményben a császáriak és Csernovics szerb népe között létrejött egyezség alapján átmeneti időre hagyták el hazájukat. Tehát a tömeges bevándorlás ,,per modum pacti" történt. Nem I. Lipót felszólítása folytán, hanem a háború 1690. évi esélyei következtében a visszatérés szándékával történt a betelepedés. A közös megállapodás alapján jöttek ekkor Magyarországra. 1690. augusztus 21-én kelt Lipót újabb diplomája, amely szerint: „... Megengedjük — írta a császár —, hogy a gör. keleti szerb egyház szokása szerint végezzétek egyházi szertartásaitokat, s mint ezelőtt, úgy ezután se szenvedjetek semminemű sérelmet sem egyházi, sem világi rendektől, szabad legyen szerb ajkú és nemzetiségű érseket választani, kit világi és egyházi rendeitek akarnak, s ezen érsek szabadon szentelhessen görögkeleti szertartású püspököket, papokat rendelhessen a kolostorokba, szükség szerint templomokat építhessen, a városokba és falvakba papokat küldhessen. Akarjuk, hogy ugyanazon szerb nép, saját polgári hatóságainak igazgatása és vezetése alatt maradjon, a felségünktől nyert kiváltságokat háboríthatatlanul élvezhesse." 3 Ezeket a kiváltságokat az 1J96J. évi március 4-i, az 1706. január 15-i, 1715 február 16-i és április 10-i felsőbb rendelkezések megerősítették és kiegészítették. A katonáskodó szerb erőknek a török elleni háborúban történő felhasználása volt a fontos cél. Kétségtelen, hogy ekkor még a visszatérés is döntő szerepet játszott. Lipót egy másik diplomájának alábbi sorai utalnak erre: „... minden lehető módon azon leszünk, hogy győzedelmes fegyvereinkkel és Isten segítségével a szerb népet az előbb birt földterületére minél előbb visszavezethessük s az ellenséget onnan elűzzük". 0 (A birodalom számára ekkor, 1691-ben, a török volt az elsőszámú ellenség.) Ugyanennek az évnek októberében azonban ez a terv Belgrád váratlan föladásával kútba esett. A visszatérés realitása minimálisra csökkent. Alig három év múlva a Bécsbe rendelt pátriárka és a szerb milicija megválasztott alvajdája Monasterlij János a haditanács olyan parancsát kapták, amely szerint: „... a császári királyi felség világos és feltétlen elhatározását tudtul adja, melynél fogva a szerbeket mind Magyarországnak, mind a szerbeknek is az érdekében a Duna és Tisza közt fekvő s nekik annak rendje szerint átadandó részekbe kell átszállítani.. . " 7 . Azok a szerb csoportok, amelyek Baranyában jelentőségre tettek szert, döntő számukban 1690—1701 között települtek be. Ezek közvetlenül Szlavóniából, továbbá figyelemre méltó
