Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Komanovics József: A hazai németség helyzetét szabályozó rendelkezések és ezek végrehajtása a felszabadulást követő években (1945—1950)

zsírt, 2 kg húsneműt, 2 kg hüvelyest, 8 kg burgonyát, a legszükségesebb háztartási felszereléseket (ruha, ágynemű, kézi szerszámok). Az egész poggyász súlya azonban nem haladhatta meg a 100 kg-ot, a 20 kg élelmiszert is beleszámítva. Bútoraikat, élőállataikat, mezőgazdasági felszereléseiket az első időkben nem vihették magukkal.

21 A fent említett módosítások bizonyos tekintetben szűkítették, más vonatkozásban viszont szélesítették a kiszállítható ingóságok körét. A későbbiekben már nem vihették készpénzüket és ékszereiket korlátlanul, mindössze személyenkint 500 birodalmi márkát, legfeljebb 2 db. gyűrűt, egy pár fülbevalót, 1 db nyakláncot, 1 db karórát, 1 db zsebórát, 1 db karkötőt és 1 db melltűt. Ha ennél többet találtak náluk, elkobozták tőlük.

22 Ugyanakkor viszont lehetővé tették a 100 kg-os csomagon felül, 1 m

2-nyi területen elférő, szétszedhető bútordarabok, mezőgazdasági szerszámok, illetve egyes gépek elszállítását. Ez utóbbiakat külön málháskocsikba rakták és őrzésükről maguk gondoskodtak. Ami a kiszállítást illeti, a kitelepítési oszlop vezetői az érdekeltek kívánságait — a lehetőségek határain belül — általában figyelembe vették. Meghallgatták panaszaikat, indokolt esetben egy ideig visszahagyták őket. Idősebb személyek végleges felmentést is kaptak, ha eltartásukat rokonok vagy ismerősök vállalták. Továbbá visszamaradhattak a szülés előtt álló nők, a kórházban, vagy otthon ápolt betegek, csecsemők, s mindazok a hadifogoly hozzátartozók, akik ezt hiteltérdemlően bizonyították. Az elszállítás közben is törekedtek az emberiességi szempontok érvényesítésére. A rend és a nyugalom biztosítása érdekében, a kitelepítés által érintett községekben bezárták a pincéket és általános szesztilalmat rendeltek el. Minden kocsiba ivóvíz tárolására alkalmas edényt és kifőző üstöt állítottak, fűtött vagonokban, gyógyszerekkel és kötszerekkel jól felszerelve, orvosok és ápolónők felügyelete mellett utaztak.

23 Külön mentőkülönítmény állott rendelkezésükre,

24 s több esetben lelkészek is elkísérték őket.

25 Az utazás zavartalansága érdekében egy-egy szerelvényhez, melyen általában 1000 fő utazott, 35-35 rendőrt vezényeltek, s a karhatalom parancsnoka egyben a szerelvényt is irányította. A fegyveres szolgálatot teljesítőkön kívül az utasok köréből minden kocsiban kijelöltek egy-egy ügyeletest is, aki felügyelt a rendre, s bármilyen természetű zavar esetén jelentést tett a szerelvény parancsnokának. A kitelepítés végrehajtása közben említésre méltó incidensek viszonylag ritkán fordultak elő, ilyen esetekben a túlkapásokban vétkes személyeket elbocsátották a szolgálatból.

26 Az ipari vidékek német lakosságát eleinte a bajor ipari gócpontok közelébe telepítették, a mezőgazdasági népességet pedig magyarországi munkakörének megfelelő vidékekre. Végleges elhelyezkedésükig — átmenetileg — táborokban szállásolták el őket, ahonnan az iparosok gyárakba, a mezőgazdasági munkások pedig a német parasztokhoz jártak dolgozni. A kitelepítettek az első években sokat panaszkodtak a németországi körülményekre. Sokan fájlalták, hogy a birodalmi németek alig álltak szóba velük, ugyanakkor szakadásig dolgoztatták őket.

27 A kedvezőtlen fogadtatással, a megélhetés kezdeti nehézségeivel, az elhagyott birtok utáni vággyal magyarázható, hogy megszökve új hazájukból, sokan visszaszivárogtak Magyarországra. Beáramlásuk hamarosan jelentősebb méreteket öltött, ezért a belügyminiszter felszólította a falvak elöljáróságait és a közjegyzőket, hogy a visszatért személyeket kísérjék figyelemmel, s azonnal jelentsék elnöki osztályának.

28 A visszatértek többségét őrizetbe vették, ezek egy részét később leigazolták, sőt ez utóbbiakat állampolgári jogaikba is visszahelyezték.

29 A kitelepítésre kötelezett német lakosság eltávozása után a magyar hatóságoknak még számos feladattal kellett megbirkózniuk. A kitelepítés előtt feketézők járták a falvakat, akik valutáért, aranyért összevásárolták a tekintélyes nemzeti értékeket képviselő ingóságokat, a kitelepítés után pedig sokan a gazdátlan és az üresen maradt házakat fosztogatták. A Baranya megyei termelési biztos a főispánnak küldött jelentésében pl. arról