Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Komanovics József: A hazai németség helyzetét szabályozó rendelkezések és ezek végrehajtása a felszabadulást követő években (1945—1950)

A hazai németség helyzetét szabályozó rendelkezések és ezek végrehajtása a felszabadulást követő években (1945—1950) DR. KOMANOVICS JÓZSEF „Közvetlenül 1945. után a német szó majdnem mindenütt csak a Volksbundot, a nagynémet hódítókat, a fasizmust, a háború szenvedéseit juttatta az emberek eszébe. A háború alatt és közvetlenül a felszabadulás utáni években az emberekben a németekkel szemben erős előítélet, elfogultság élt, igen gyakori volt velük kapcsolatban a hátrányos megbélyegzéssel járó általánosítás."

1 A német fasizmus kiszolgálóival szemben érzett felháborodás a széles néptömegek szemében tehát általános németéilenességben jutott kifejezésre, amely magába foglalta a jogos antifasizmust éppenúgy, mint az újból erőre kapó magyar nacionalizmust. A korabeli állásfoglalásokon végig húzódik ez a sajátos kettőség, ami utat nyitott — a megérdemelt felelősségrevonás mellett — a magyar nacionalizmusból fakadó túlkapásoknak is. A Szövetséges Hatalmak az 1945. július 17-től augusztus 2-ig tartott potsdami konferencián napirendre tűzték a háborús bűnös németség sorsának kérdését. A potsdami értekezlet megállapította Közép-Európa fasiszta német lakosságának háborús bűnösségét, s jövendő sorsukat illetően a következő döntést hozta: „A három kormány minden vonatkozásban megvizsgálta a kérdést, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak, vagy egy részének Németországba történő áttelepítésére vonatkozóan intézkedéseket kell foganatosítani. Egyetértenek abban, hogy bármilyen telepítés történjen is, annak szervezetten és emberséges módon kell végbemennie. Minthogy a németek tömeges visszatérése Németországba csak növelné azt a terhet, amely már a megszálló hatóságokra hárul, úgy látják, hogy először a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak kell tanulmányoznia ezt a problémát, külön figyelemmel arra, hogy ezeket a németeket arányosan osszák el valamennyi megszállási övezetben. Ennélfogva utasításokat adnak az Ellenőrző Tanácsban résztvevő képviselőiknek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, tájékoztassák kormányaikat afelől, hogy milyen számban érkeztek már Németországba Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországból ilyen személyek és közöljék mennyi idő múlva és milyen arányban történhetik további telepítés, figyelembe véve Németország jelenlegi helyzetét."

2 A szövetségesek döntését erősen befolyásolta, hogy a háború után — érzelmektől túlfűtött hangulatban, a nácik háború alatti kegyetlen deportálásaira való visszavágásképpen — az értekezlet időponjtáig több Kelet-Európai országból már eltávolították az ottani német lakosság jelentős részét. Mivel a szövetségesek jórészt befejezett tényekkel álltak szemben, arra törekedtek, hogy a németek kitelepítését a jövőben rendezettebbé, humánusabbá tegyék, illetve az egyoldalú intézkedések helyett nemzetközi síkra tereljék és egyezménnyel szabályozzák. A szövetséges hatalmakat az aktív német fasiszták szükséges és jogos felelősségrevonásának szándéka vezérelte, amikor a németség jövendő sorsáról tanácskoztak.