Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

A második világháború előtti időszakban, az akkori közigazgatási beosztás szerinti 25 vármegyében mindenütt megvolt a megyei Nép- és Családvédelmi Alap, a Belügyminisztérium alá tartozó Országos Nép- és Családvédelmi Alaptól (ONCSA) kapta a pénzellátmányokat szociálpolitikai célokra. Hogy azonban az ONCSA által végzett építkezéseknek, szociálpolitikai juttatásoknak szövetkezeti, illetve vállalati jelleget adjanak, a Belügyminisztérium minden vármegyében (illetve városban) szorgalmazta a közjóléti szövetkezet megalakulását. Az Országos Szociális Felügyelőség által kiadott „Nép- és Családvédelem" című időszaki lap 1942. évfolyamában ismerteti, hogy mely megyékben és székhelyeken működtek vármegyei (és városi) közjóléti szövetkezetek. Ezek a vármegyék székhelyükkel együtt a következők voltak: Baranya (Pécs), Bács-Bodrog (Baja), Békés (Gyula), Borsod (Miskolc), Csanád (Makó), Csongrád (Szentes), Esztergom (Esztergom), Fejér (Székesfehérvár), Győr (Győr), Hajdu (Debrecen), Nógrád (Balassagyarmat), Pest (Budapest), Sopron (Sopron), Szolnok (Szolnok), Tolna (Szekszárd), Vas (Szombathely), Veszprém (Veszprém), Zala (Zalaegerszeg) megyék. Természetesen Budapesten a székesfővárosi közjóléti szövetkezet működött. Ezenkívül a felsorolt megyékben — a megyeszékhelyeken kívül — még a következő városokban is működtek közjóléti szövetkezetek: Békés megyében Békéscsabán, Csongrád megyében Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon, Hajdu megyében Hajdúböszörményben és Hajdúnánáson, Nógrád megyében Salgótarjánban, Pest megyében Budafokon, Cegléden, Kalocsán, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kispesten, Nagykőrösön, Pesterzsébeten, Pestszentlőrincen Rákospalotán, Szentendrén, Újpesten és Vácon, Szolnok megyében Jászberényben, Karcagon, Kisújszálláson, Mezőtúron és Túrkevén, Zala megyében Nagykanizsán.

46 Ebből a felsorolásból kimaradtak az akkori közigazgatási beosztás szerint: Abaúj-Torna (Szikszó), Bihar (Berettyóújfalu), Heves (Eger), Somogy (Kaposvár), Szabolcs (Nyíregyháza), Szatmár (Mátészalka), Zemplén (Sátoraljaújhely) vármegyék és székhelyeik. A kimaradt megyék közül azonban biztosan működött vármegyei közjóléti szövetkezet Abaúj-Tornában, mert az Országos Szociális Felügyelőség iratai között adatok találhatók arról, hogy az Abaúj-Torna megyei Közjóléti Szövetkezetnek több működő házi kezelésű gazdasága volt.

47 Arról pedig már szóltunk, hogy Szatmár megyében elsőként alakult meg a vármegyei közjóléti szövetkezet, előbb mint Baranya megyében, sőt a baranyai szövetkezetet is a Szatmár megyei mintájára szervezték meg. Baranya megyében működött külön Pécs városi Közjóléti Szövetkezet. Népkonyhát tartott fenn, és ennek külön pékműhelye volt. A népkonyhai szállításokat a szövetkezet saját teherautóival végeztette. A konyhához külön tejüzem és tejcsarnok is tartozott. A pécsi szövetkezet rendezett háztartási tanfolyamokat. A Pécs városi ONCSA-építkezések is a közjóléti szövetkezet keretében folytak. Meszes városrészen 1943-ban 40, Gyárvároson pedig 1944-ben 37 kislakás építését végezték. Mohács város polgármestere 1941. augusztusban az alispáni hivatalon keresztül szintén kérte az Országos Szociális Felügyelőségtől a városi közjóléti szövetkezet megalakításának engedélyezését. A felügyelőség hozzá is járult a Mohácson létesítendő szövetkezet felállításához. Néhány hónap múlva azonban a mohácsi polgármester azt jelentette az alispánnak, hogy mégsem alakítják meg a közjóléti szövetkezetet, mivel a város lakossága kisebb létszámú, és így célszerűbbnek látszik, ha Mohácson a Nép- és Családvédelmi alap látja el a szociális gondozást.

48 A törvényhatósági jogú nagyobb városokban indokoltabb volt az önálló városi köz-