Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

megyéből jött telepesekkel. Ezek szokásai, hagyományai, földművelési szakismeretei különböztek az itteni lakosságétól. Közös iskolán kívüli ismeretterjesztő előadásokkal is igyekeztek a régi és a telepes lakosság közötti összhangot megteremteni. Közművelődési, ipari és mezőgazdasági tanfolyamokat rendeztek. A népművelési előadásokat a vármegyei népművelési titkársággal karöltve tartották. Az ilyen előadásokat legtöbb helyen a helybeli tanító tartotta. Ezek megtartásánál figyelemmel voltak a telepesek, és új környezetük lakossága közötti kiegyenlítődés létrehozására. A háziipari tanfolyamok megszervezésével ruházkodásuk és anyagi helyzetük könnyebbé tételét és javítását is elő akarták segíteni. Mezőgazdasági ismereteik gyarapítására téli mezőgazdasági tanfolyamokat tartottak a megyei és járási gazdasági felügyelők bevonásával. A telepesek termelési nívója a törzslakossághoz viszonyítva kezdetben alulmaradt. Növénytermesztésük színvonalának emelése érdekében vetőmagot és műtrágyát — főként pétisót — osztottak ki közöttük jutányos áron, kedvező feltételek mellett.

34 A telepfelügyelő a jelentésében a telepesek állattenyésztését viszonylag kielégítőnek állapította meg. A számos állatok juttatásánál leginkább vemhes állatokat kaptak, hogy mielőbb szaporulatot nyerjenek. Az 1943. évig azonban még nem érték el birtoknagyságukhoz viszonyítva a megfelelő állatlétszámot. Ezért újabb üsző-, bárány- és sertésakciót szerveztek a részükre. Az Állattenyésztő Egyesület útján a Vármegyei Gazdasági Felügyelőség 60 db üszőt, 100 db anyabárányt és 110 db anyasertést juttatott kedvezményes áron a közjóléti szövetkezetnek a telepesek közötti kiosztás céljából. A telepesek is tisztában voltak azzal, hogy gazdasági megerősödésüknek alapja az állattenyésztés és mezőgazdasági kisüzemekkel ezt a célt próbálták elérni. 6. Közjóléti szövetkezeti költségvetések, üzlettervek, számadások A Baranyai Közjóléti Szövetkezetet működése során többször bírálták azért, hogy drágán telepít, túlságosan sok pénzt költ egy-egy telepítésre, vagy akár egy-egy telepesre. A szövetkezet vezetősége, igazgatósága ezzel szemben azzal védekezett, hogy a telepítés céljára vásárolt földek ára azok minőségéhez, értékéhez, jövedelméhez és a helyi árakhoz viszonyítva nem volt magas. Ilyen áron a volt tulajdonosaik másnak is könnyen el tudták volna adni, sőt céltudatosan terjeszkedő baranyai volksbundista svábok szívesen fizettek volna érte még magasabb árat is. Baranyában a földforgalmi árak általában magasak voltak, négyszögölenként 6 P-ig is emelkedtek, s áron alul nem igen lehetett itt földet vásárolni. Felsőbb ellenőrzés során azt is felhozták a baranyai szövetkezet ellen, hogy drágán építette fel a telepesek házait, így ez is emelte a telepítésre fordított összegeket. Erre azzal válaszolt a szövetkezet, hogy felhasználta a volt uradalmi cselédlakásokat is a telepesek egy részének elhelyezésére, ahol erre lehetőség volt. A 7—10 gyermekes telepes családoknak az egyszobás-közöskonyhás cselédlakásokba való beköltöztetése csak szükségből eredő és csak átmeneti megoldás lehetett. Végleges zsúfolt elhelyezés békétlenségre, veszekedésre vezetett volna. Ahol a cselédlakások olyan állapotban voltak, hogy fel lehetett használni a telepesek elhelyezésére, ott bizonyos átalakítások és a gazdasági épületek pótlása vagy kiegészítése után a telepes családokat véglegesen itt helyezték el. Ilyen esetekben csak a telepesek egy részének építettek új lakóházakat. Amint már ismertettük, Vidákpusztán nem új házakban helyezte el a telepeseket a szövetkezet, hanem a volt uradalmi cselédlakásokban. Az Avaspusztán Kuruczpusztán és Szőkéden kis haszonbérlethez jutott telepesek számára csak felerészben építettek új háza-