Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

A közjóléti szövetkezetek viszonylag nagy forgalmat bonyolítottak le, pedig pénzalapjuk aránylag kisösszegű volt. Működésüket csak az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból (ONCSA) kapott forgótőke kölcsönök segítségével tudták biztosítani. Az ONCSA 1941-ben 532 100, 1942-ben 524 400, 1943-ban 74 300 P, összesen a három év alatt 1 130 800 P forgókölcsönt utalt ki a Baranyai Közjóléti Szövetkezetnek. A Baranya Vármegyei Közjóléti Szövetkezet irodahelyiségei a vármegyeházán kívül, a Széchenyi tér 12. sz. alatt, a mai Janus Pannonius Múzeum épületében voltak. A szövetkezet a munkáját 9—10 alkalmazottal látta el. Volt egy ügyvezető igazgatója, ügyvezető helyettes igazgatója, telep fel ügyelője, három könyvelője, egy irodakezelője, gyors- és gépírója, szociálpolitikai szakelőadója, hivatalsegédje.

11 A közjóléti szövetkezeten kívül a megyénél is volt az ONCSA-nak megyei szintű pénzkezelése, amelyből közvetlenül az alispán segélyeket, házépítési és egyéb kölcsönöket folyósított. A megyéknek évenként ONCSA-tervet is kellett készíteni, s miután — mint említettük — a közjóléti szövetkezet is pénzfedezeteit az ONCSA-tól kapta, a közjóléti szövetkezet forgókölcsöneit be kellett állítani a megyei ONCSA-tervbe, amelyben a „Közjóléti szövetkezeteknek forgótőkére" címen szerepelt az előirányzott összeg. Mivel a közjóléti szövetkezet is végzett kölcsön- és segélyjuttatásokat a telepítési munkán kívül, a megyéknél meglehetősen nehezen volt egymástól elhatárolható a közjóléti szövetkezet, valamint a megyei nép- és családvédelmi alap működési köre. Sőt a két munka egymással sokszor keveredett is. Ha a közjóléti szövetkezetnek évközben nagyobb pénzösszegre volt szüksége, rendszerint még költségvetésen kívül is kapott pénzt az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból. A közjóléti szövetkezetek tulajdonképpen az ONCSA telepítési szervei voltak, amelyek állami pénzen végezték a telepítési munkát. Közgazdasági szempontból álszövetkezetek voltak, amelyek működésükhöz a forgókölcsönöket a Belügyminisztériumtól kapták. Mivel ilyen nehéz volt a megyéknél az ONCSA és a közjóléti szövetkezet működését egymástól elkülöníteni, a belügyminiszter rendeletben is próbálta a két szerv működését elhatárolni. Eszerint a közjóléti szövetkezet körébe általában azok a feladatok tartoztak, amelyek végrehajttsuk

ban nem közigazgatási, hanem gazdasági módszereket és eljárást igényeltek. A megyei ONCSA-ból közvetlenül folyósított segélyek kiutalása pedig közigazgatási úton történt, s többségükben karitatív segélyek és főként természetbeniek voltak: tejakció, étkeztetés, cukorakció, főzőtanfolyamok, ruha- és cipősegélyek, napközi otthonok fenntartása.

12 Ettől függetlenül azonban, ha valamelyik megyében (pl. Somogy megyében) nem alakult meg a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet, akkor az a megye az ONCSA-ból végezte közigazgatási úton nemcsak a karitatív segélyezést, hanem a ház- és földjuttatásokat, a sokgyermekes családok telepítését is. 3. Csoportos telepek létesítése A Baranya megyei Közjóléti Szövetkezet csoportos telepítő munkája hasonló volt azokhoz az állami telepítésekhez, amelyeket a Földművelésügyi Minisztérium végzett egyes más megyékben, vagy akár a Baranya megyei Magyarbólyban is. Ezek a telepek, ha egy községhez kapcsolódtak, egy új községrészt képeztek, növelték a község területét, szaporították a lakosság számát. Ha egy távolabbi volt uradalmi puszta helyén létesültek, magjává lehettek egy új község kialakulásának. Ezek az új telepek nem is szolgálták közvetlenül az egyke elleni küzdelmet, és a nagybirtokok területét is csak igen elenyésző kis mértékben csökkentették.