Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

áttelepítésére kiutalt 150 000 P felhasználásáról a tájékoztató elszámolást. Az alispán azonban egy évi haladékot kért az elszámolás elkészítésére. Ugyanis a Szatmár megyeieket szórvány telepeseknek szánták Somogyi Ferenc szociális tanácsadó javaslatának megfelelően. A szórványtelepítések előkészítése hosszabb időt igényelt, mert ki kellett választani a település helyét, meg kellett vásárolni a telepes részére a házat vagy házhelyet, és elő kellett készíteni a telepes családok megélhetési feltételeit. Mivel a telephelyeket 1939 nyarán a Baranyai Közjóléti Szövetkezet nem tudta előkészíteni, a beálló téli időszak a telepítés lebonyolítására nem lehetett alkalmas, ezért az alispán a szatmáriak áttelepítését 1940 tavaszán és nyarán kívánta lebonyolítani. Az elszámolásra tehát 1940 végéig kért haladékot. A Baranya Vármegyei Közjóléti Szövetkezet első alapszabályait megalakulása után félévre, 1939 november 7-én C. t. 406/1939. sz alatt jegyezte be a pécsi törvényszék a társas cégek jegyzéke 9. kötete 132. lapján. Tehát a baranyai szövetkezet előbb kezdte meg működését, mint ahogy az ONCSA-ról szóló 1940: XXIII. tc-t az országgyűlés meghozta, vagy a közjóléti szövetkezetekre vonatkozó miniszterelnöki rendelet 1941-ben megjelent volna. Már ezeknek az országos jogszabályoknak a megjelenése előtt kialakult a Baranyai Közjóléti Szövetkezet hármas irányú tevékenysége: 1. sokgyermekes családok telepítése; 2. egyes rászoruló családok részére ház, föld, állat, gazdasági felszerelés, takarmány juttatása, kölcsönök folyósítása; 3. a háziipar keretében munkaalkalmak teremtése és olcsóbb ruházati cikkek előállítása. Az 1941 előtt szervezett közjóléti szövetkezetek először az 1875: XXXVII. tc. (kereskedelmi törvény) alapján állították össze működési alapszabályaikat, de célkitűzéseik lényegében már ekkor megfeleltek a később lefektetett működési elveknek. Először az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról (ONCSA) szóló 1940. évi XXIII. törvénycikk 2. §. c. pontja említi, hogy a törvényben kitűzött célok megvalósítása közjóléti szövetkezetek útján történik. A közjóléti szövetkezetek jogszabályszerű működéséről viszont csak a 3500/1941. M. E. sz. rendelet intézkedett. A rendelet megszabta, hogyan kell elkészíteni a szövetkezetek alapszabályait, lefektetni célkitűzéseit, milyen legyen a szervezetük és hogyan működjenek. A közjóléti szövetkezetek alapszabályait életbeléptetésük előtt jóvá kellett hagynia az Országos Szociális Felügyelőségnek, mint az ONCSA központi szervének. A közjóléti szövetkezeteknek alapító tagjai és rendes tagjai voltak. Alapító tagság volt a vármegye, vagy a törvényhatósági jogú város közönsége, rendes tag pedig olyan magyar állampolgár, aki legalább egy db. 2 P-s névértékű üzletrészt jegyzett.

10 A rendeletben gondoskodtak arról, hogy a közjóléti szövetkezeteket a megyék igazgatási hatósága alá vonják, s ezáltal teljesen az ellenforradalmi kormányzat céljai szolgálatába állítsák. Ezért a rendelet megszabta, hogy a közjóléti szövetkezet elnöke — egyben a szövetkezet igazgatóságának is elnöke — az alispán, illetve a polgármester aszerint, hogy megyei, vagy pedig városi szövetkezet alakulásáról volt-e szó. A közjóléti szövetkezeteknek éves üzlettervet kellett készíteni, amelyet az Országos Szociális Felügyelőség hagyott jóvá. Felettük a felügyeletet a belügyminiszter ugyancsak az Országos Szociális Felügyelőség útján gyakorolta. Az Országos Szociális Felügyelőség a szövetkezet igazgatóságába egy tagot delegálhatott az alapszabályzatban megállapított igazgatósági tagok létszámán felül. A megyei szociális felügyelőt a közjóléti szövetkezetek közgyűlésére, igazgatósági és felügyelőbizottsági üléseire meg kellett hívni, akinek jogában állott ún. „szabályellenes határozatok" ellen óvást emelni, s az ilyen határozatokat felterjeszteni az Országos Szociális Felügyelőséghez. A közjóléti szövetkezet működését tehát nemcsak a vármegye vezetősége tartotta kézben, hanem a határozatainak meghozatalában befolyást gyakorolt rá az ellenforradalmi kormányzat is. A közjóléti szövetkezetek részére a belügyminiszter és a földművelésügyi miniszter egymással egyetértve új alapszabálymintát dolgozott ki. A már korábban megalakult és működő