Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

Végül azonban Hideg János indítványát mégis a közgyűlés elé terjesztette az alispán. A törvényhatósági bizottság közgyűlése az indítványt elfogadta és határozatot hozott, hogy erről felterjesztést tesz a földművelésügyi miniszterhez. Ebben a megye kérte a földművelésügyi minisztert, hogy mivel a vármegye déli részében nagyon elterjedt az egygyermekrendszer és így pusztulóban van a honfoglaláskori telepedésű ősi lakosság, amely mindeddig megőrizte régi jellegzetességét: a telepítési törvény végrehajtása folyamán ezt a népességet erősítse meg alföldi sokgyermekes családok idetelepítésével.

5 A belügyminiszter 1937 nyarán az 198 000/1937. B. M. sz. körrendeletével, illetve ennek végrehajtásával kívánt az alsóbb néposztályokon, munkanélküliségen, az éhezésen, a nyomoron, a ruhátlanságon, a nélkülözéseken enyhíteni. Felhívta a vármegyéket a szociálpolitikai téren mutatkozó bajok orvoslására, és e célból külön pénzalap létesítésére. Az ún. közjóléti alapot a vármegyéhez befolyó pótadó 50%-ából illetve a 25%-nál magasabb pótadóval dolgozó megyéknél a beszedett pótadó 25%-ából kellett létrehozni. Abban az esetben, ha ezek az összegek már más célokra voltak lefoglalva, a megyei pótadó 0,25%ának megfelelő összeget egyéb pénzforrásokból kellett előirányozni a közjóléti alap céljaira. Baranya megyénél a 0,25%-os pótadónak megfelelő összeg 6750 P-t tett ki, amelyet az 1938. évi megyei költségvetésbe be is állítottak. Ezzel a jelentéktelen pénzösszeggel akarták Baranyában a nép között megindítani a „szociális" munkát. Különösen akkor tűnik szembe ennek az összegnek elenyésző volta, ha összevetjük a megye lakosságával. Baranya vármegye lakossága 1937-ben —• Pécsváros nélkül — 249 825 fő volt. Ha a vármegyei közjóléti alapnál a költségvetésben biztosított 6750 P-t elosztjuk a megye lakosságának számával, egy főre 3 fillér sem esik. Nyilván más megyéknél is ilyen összegeket fordítottak a szociális viszonyok javítására. A rendszer urai tehát egy főre eső 2—3 filléres összeggel akartak a megyékben „közjólétet" teremteni. Még ellentmondásosabb a helyzet, ha tekintetbe vesszük, hogy a belügyminiszteri rendelet szerint a közjóléti alap keretébe kellett vonni az összes megyei szociálpolitikai, közjóléti feladatokat: a közjóléti intézményeket, az anya- és csecsemővcdelmet, a család- és gyermekvédelmet, valamint a mezőgazdasági, állattenyésztési, gyümölcstermesztési, háziipari és egyéb közjóléti teendőket. Vagyis a karitatív munkán kívül a gazdasági irányú segítő tevékenység is a közjóléti alap célkitűzései körébe tartozott. A közjóléti alap létrehozása idején még kifejezetten nem volt szó a telepítés elősegítéséről.

0 A belügyminiszter a közjóléti alap mellett elrendelte a közjóléti bizottság megalakítását. A bizottság feladata volt, hogy támogassa a törvényhatóság első tisztviselőjét (alispán) munkájában. Baranya vármegye közgyűlése a közjóléti alap és a közjóléti bizottság létrehozását, működését egy 8 §-ra terjedő szabályrendeletben szabályozta.

7 A megyei közjóléti alapok és közjóléti bizottságok csak néhány évig állottak fenn, amíg az országgyűlés elfogadta az 1940. évi XXIII. törvénycikket az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról (ONCSA). A törvény életbeléptetése után a belügyminiszter rendelettel szüntette meg a vármegyéknél a közjóléti alapot. Pénzmaradványait, eddigi bevételeit a vármegyei nép- és családvédelmi alap céljaira fordították. Az eddigi közjóléti bizottságok pedig Nép- és Családvédelmi Bizottságokká alakultak át. A közjóléti alapok létrehozása óta az alispáni hivatalokban külön előadó intézte a közjóléti ügyeket. A megye (kör) jegyzőségei a szociális feladatok végzésére kisegítő munkaerőket alkalmaztak. A szociálpolitikai munka előadóival, irányítóival elvégeztették az ún. szociális tanfolyamokat, amelyeket első ízben a pécsi egyetem jog- és államtudományi karán szerveztek.

8 A megyei szociálpolitikai munka ebben az időben tejakciókban, lábbeliakciókban és főzőtanfolyamok rendezésében merült ki. Ami a megye telepítéssel kapcsolatos munkáját illeti, először annyi történt, hogy az alispán elrendelte a főszolgabíróknak járásonként a megyébe eddig bevándorolt, vagy társadalmi