Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

szidja híveit, hogy optáltak. A lelkész véleménye szerint a szerb nép nem hazafiatlanságból, sem pedig a szerb nemzethez való ragaszkodásából költözködik át, hanem kizárólag kapzsiságból. Az optálás oka ugyanez, főleg pedig a megszállás idejében használt kényszerítő parancs, ígérgetés és félrevezetés. MOHÁCS

66 1922". Mohácson április 23-án és 24-én voltam. A város 17 ezernyi lakossága nyelvileg így oszlik meg: Van mintegy 10 ezer magyar, ezer sokác, 2 ezer német és 600 szerb. A sokác lakosság dícséretreméltóan viselkedett a megszállás idején is. P. o. gyermekeiket magyar ruhába öltöztették, hogy ne kelljen a megszálló jugoszlávok által a sokácok részére felállított horvát iskolába járatniok, s így a megszállás alatt is a magyar iskolába járatták gyermekeiket. A sokácok, noha egymásközt anyanyelvükön beszélnek, mindnyájan tudnak magyarul, magyarul éreznek és a magyarokkal tartanak. Mivel vasárnap a korai misén anyanyelvükön prédikálnak, imádkoznak és énekelnek; a temetés, esketés, keresztelés, gyóntatás szintén anyanyelvükön történik, meg vannak elégedve. Az iskolában a tanítás nyelve a magyar. Mivel a tanítók mindnyájan tudnak horvátul, a tanítás alkalmával a sokác nyelvet, amikor szükséges, csak kisegítő nyelvül használják. A hittant a hitoktatók anyanyelvükön is megmagyarázzák a gyermekeknek, de különben azt is magyarul tanulták. E kedvező viszonyokat tekintetbe véve, nem tartottam szükségesnek sem pedig célszerűnek, hogy a sokácokat összehívjam és ezzel a kedvező viszonyokat megbolygassam. A szerb lakosság a megszállás idejében kihívóan viselkedett a magyar lakossággal, amely türelmesen viselte az igát. A főszolgabíró és az apátplébános tanácsára a szerbeket sem tartottam szükségesnek összehívni, mert most meghunyászkodtak s békességben élnek a nagyszámú kath. vallású lakosság között. Papjukat, Jankovics Sergus kalugyert azonban meglátogattam. Mohácson két év óta működik. Elődje is átment Jugoszláviába. A mohácsi szerb pap nagyon hazafiasnak mutatta magát. Elmondta, hogy a Turáni Ötvös Műteremtől az iskola számára meghozatták az emlék-plakettet. A magyarországi tüdővészesek szanatóriuma részére hitsorsosai közt 395 koronát gyűjtött. A Néptanítók Lapja felhívására pedig a magyar tanító-özvegyek részére rendezett a tanulók között gyűjtést. Ezek igazolására nyugtákat és postai vevényeket mutatott. Kijelentette, hogy Magyarországból nem akar elmenni, mert ő baranyamegyei születésű s eddig Tolna megyében lelkészkedett. A szerb iskola tanítója szintén eltávozott a megszállókkal. Mivel nem tudtak tanítót kapni, most a szerb pap tanítja a szerb gyermekeket. Tanulóinak száma 33 mindennapos és 10 ismétlő. A tanítás szerbül és magyarul folyik, mert a tanulók valamennyien tudnak magyarul. Szülőik is beszélnek magyarul. Megmutatta az általam már ismert magyar olvasókönyveket, melyeket a gör. kel. szerb egyházi hatóság adott ki még a háború előtti években. A szerb lakosság közül 206 egyén távozott a jugoszlávokkal, néhány azonban már visszajött. Megtudtam, hogy a szerb gyermekek közül 12 fiú és 6 leány járt a helybeli polgári iskolába. Kívánatos volna, ha még többen iratkoznának be. A polgári fiú- és leányiskola gondnoksága felkért, hogy tekinteném meg szánalmas állapotban lévő intézetüket, melyet a szerb megszállók teljesen kifosztottak. Elvittek mindent: az összes padokat, asztalokat, székeket, táblákat, szekrényeket, tanszereket stb, felszerelést. Még a ruhafogasokat is leszedték a falakról és az azokat tartó kampósszegekkel együtt elrabolták. Kifosztot ták a rajztermet, fizikai és kémiai szertárt, a tornatermet, kízimunkatermet összes berendezéseivel, taneszközeivel, tanszereivel együtt. Sőt a tornaterem szép kályháit is elvitték. A vandalizmus nyomai az intézet modern épületének falain most is láthatók. A tanulók jelenleg kölcsönkért lócákon, székeken, zsámolyokon, részben régi padokban, részben kártyaasztalok, ebédlő- és más asztalok mellett ülnek, melyeket a községi és zsidó iskolák, kávéházak, kaszinó, színkör, vendéglők és egyesek adtak össze. Küldetésemmel annyiban van kapcsolatban a polgári iskola ügye, mert abba a sokác és szerb szülők gyermekei is járnak, ahol a magyar nemzeti és hazafias nevelésük munkája betetőzést nyer, Mohács nagy horvát és szerblakta vidék empóriuma, bevásárlási és eladási forgalmi helye s mint ilyen a magyar kultúra vára s annak a terjesztője. A vidéknek nemcsak sváb, hanem sokác és szerb ajkú vagyonosabb népe is ebben az iskolában tanítattja gyermekeit. A nemzeti és hazafias érdekek tehát megkívánják, hogy ennek az iskolának módjában álljon külsőleg is hatni a vidék nem magyar ajkú közönségére és gyermekeire, kik ebben az iskolában fejezik be neveltetésüket. E fel-