Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében
Sem a bíró, sem a tanító nem tud arról, hogy a falu horvát ajkú lakói nagyobb számban Pécsre járnának a szerb konzulhoz ügyes bajos dolgaikban, azonban arról tudomásuk van, hogy egy, két családtag, főleg feleség, kinek hozzátartozója, vagy ura Jugoszláviába ment át, igazolványért volt a konzulnál. A horvát ajkú lakosság közül csak néhányan költöztek el Jugoszláviába. A község az egerági plébániához tartozik, melynek plébánosa Újvári Géza, derék magyar lelkész, ki mivel horvátul nem tud, nagy számú horvát híveinek a mindenkori horvátul is tudó káplán a plébánia templomban tart minden második vasárnap litániát anyanyelvükön. Az iskola r. kath. felekezeti jellegű. Az összes tanulók száma 50, még pedig 26 magyar és 24 horvát ajkú. 5 horvát ajkú tanuló szüleivel Baranya megszállott területére távozott. A tanítás nyelve a magyar, de a horvát nyelvű tanulók olvasni és írni saját anyanyelvükön is tanulnak. Múlt évi látogatásomkor a horvát gazdák sokkal többet követeltek anyanyelvük érdekében, de a tanító szerint, újabban felhagytak túlzó követeléseikkel. Most az anyanyelvi olvasás és írás s a hittan tanításán kívül megelégesznek azzal, hogy az iskolában reggel a tanítás kezdetén és végén magyarul, délután pedig horvátul mondják el a „Miatyánkot" a magyar és horvát ajkú tanulók együtt. A tanítók Koleszárovics Ferenc és felesége horvátul is jól tudnak. A tanító hivatásos egyén. A magyar nyelvben felmutatott eredmény dicséretes. A tanulók már az alsóbb osztályokban is ki tudják fejezni gondolataikat magyarul; különösen a magyar olvasásban, földrajzban és történelemben tanúsítottak szép eredményt. A tanító lelkesedésére vall, hogy a 13—21 éves ifjakkal megalakította a „Leventék" egyesületét, melynek 48 magyar és horvát ifjú a tagja, kikkel vasárnap délután katonai rendgyakorlatot végeztet, kirándulásokat tart és hazafias ünnepélyeket rendez. MAG YARBÓLY 59 1922 60 Március 6-án Villányból Magyarbólyba utaztam, ahol a jegyzőtől a következőket tudtam meg: A szerb pap a szerbek kivonulásakor elhagyta a községet. Ugyanekkor eltávozott 21 szerb család (90 lélek). Volt olyan, aki 10—15 hold földet is itt hagyott. A távozás oka egyrészt félelem, mert a szerb megszállás idejében a német lakossággal szemben rosszul viselkedtek, másrészt az, hogy a megszálló szerbek mindent ígértek nekik, ha velük mennek. Sokan közülők megbánták hogy távoztak, szeretnének visszajönni, de a szerbek nem eresztik el őket. Panaszaik: a) Tanítónőjük elmenekült, gyermekeik az evangélikus iskolába kötelesek járni, s így anyanyelvükön semmit sem tanulnak. b) A szerb tanítói lakot a csendőrség foglalta le a maga számára, a paplakot pedig a katonaság. Iskolájukba az evangélikus iskola egyik osztályát helyezték át, megkérdezésük és beleegyezésük nélkül. c) Papjuk nincs. Most havonként egyszer a ráctöttösi pap tart istentiszteletet náluk. Ezt keveslik. d) A község elöljáróságában nincsen közülők senki. Előbb a szerbek 2—3 taggal voltak képviselve. e) A szerbek kivonulása óta a németek részéről üldöztetésnek vannak kitéve. Egy tiszthelyettes felakasztással fenyegette meg őket. Egy főhadnagy — Horváth Ignác nevű szerb gazda elbeszélése szerint — az ő házába hatolt, gorombáskodott vele, szidta a rácokat. Egy altiszt éjfélkor jött hozzá s magával hurcolta atyját a korcsmába, közben az utcán megverte. Horváth Ignác utána ment s atyja után kérdezősködött, mire az altiszt bottal megütötte. Egy sváb legény késsel négy helyen megszúrta. Egy postakísérő altiszt pedig kővel fejbevágta. Horváth elmenekült a további bántalmazás elől. Mikor figyelmeztettem Horváthot, hogy valószínűleg okot szolgáltatott, hogy így bántak el vele, azt válaszolta, hogy soha semmiféle nyilatkozatot nem tett a magyarok ellen. A magyarokkal sohasem volt baja. Szereti a magyarokat. A svábok irigyek rá, mert 40 hold földje van, amit a németek megszeretnének venni, azért akarják innen kiüldözni. Kérdésemre, hogy miért nem jelentette fel bántalmazóit? — azt válaszolta, hogy a feljelentés megtörtént. Mohácson tárgyalás is volt ez ügyben és Fai Imrét, aki megszúrta el is ítélték egy évre, de most is szabadon jár. Megnyugtattam, hogy bizonyára fellebbezés alatt van az ügy s míg a felsőbb bíróság nem hozza meg az ítéletet, addig szabadlábon hagyják az elítéltet. A többi szerb ajkú jelenlevő előadta, hogy a németek miatt nincs nyugtuk. P. O. januárban, mikor mulatságot rendeztek a szerbek, a falubeli német fiatalemberek a korcsmába törtek és szétkergették őket. Most is éjjel állandóan bezörgetnek ablakukon. Nincs nyugtuk, békességük. Ez az oka annak, hogy szeretnék elhagyni falujukat, hazájukat. Kívánságaikat a következőkben terjesztették elő : a) Kérik kiüríteni a tanítói lakot és az iskolatermet, hogy legyen helyük, ahol hitközségi gyűléseiket megtarthassák és ahol a ráctöttösi pap megszállhat, ha falujokba jön istentiszteletet tartani.
