Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

Az összejött német gazdák megértették és készséggel ígérték meg, hogy az istentisztelet nyelvét most nem bolygatják, az orgona kijavításához pedig hozzá fognak járulni és ezzel is jelét fogják adni a horvátok iránti békés szándékuknak. Végül az adószedés miatt itt időző jegyzőt kértem, hogy az orgona kijavításához szükséges öszszegnek adó és házaspárok szerint kivetését mielőbb készítse el, hogy a kedélyek ezzel is lecsendesedjenek. A faluban két róm. kath. iskola van, um. egy kath. püspöki és egy kath. hitközségi. Az iskolák egyik tanítója Százuj István 9 év óta, a másik Zátony Lipót 8 év óta működik ebben a faluban. A tanulók száma 216 mindennapos és 44 ismétlőiskolás. A tanítás nyelve a magyar. Az anyanyelven való olvasás-írás tanítása a második osztálytól kezdve külön német és külön horvát csoportokban történik. Kisegítő nyelvük a tanulók anyanyelvét használják, mert a tanítók beszélnek a nép nyelvén. Az iskola érdeme, hogy Kátoly falunak német és horvát lakói meglehetősen beszélnek magyarul. A tanítók hazafiasságára vall, hogy a megszállás idején mint felekezeti iskolai tanítók a szerb tanfelügyelőt nem ismerték el és nem engedték az iskolába lépni. E miatt Pécsváradra kísértették őket a szerb hatóságok, elé. Mivel Kátolyon az iskolai ügyek rendezettek, a kedélyeket pedig sikerült lecsendesítenem, sürgős intézkedésre nincs szükség. KÖKÉNY

47 19 2 3

48 Kökény horvát ajkú falut április 11-én látogattam meg. Ez is azon községek közé tartozik, melyeket a múlt évben nem volt alkalmam felkeresni. Már előzőleg sokat hallottam magyaroktól, horvátoktól, hogy ebben a községben a viszonyok nem a legkedvezőbbek,^ hogy a nép züllik, lázong, követelődzik, elégedetlenkedik, tanítójukat kikergették a faluból stb. így tehát nem a legnagyobb kedvvel indultam ebbe, a hegyek, dombok közé épült, nem legmegnyerőbb külsejű községbe. A falun keresztül kellett mennem, hogy a falu végén lakó gazdatiszthez juthassak, ki a pécsi papnevelőintézet tulajdonát képező, a falu határához tartozó 1000 holdas birtok kezelője. A falun áthaladva alkalmam volt meggyőződni, hogy a falu rossz hírének jogos alapja van. A házak össze-vissza vannak építve, utcái, házai piszkosak, a falun keresztül vezető út gidres-gödrös, amin pedig egy, két kapavágással lehetne segíteni. A gazdatiszt megerősítette a falu népe felől hallomás útján szerzett véleményemet. A falunak sok éven át nem volt tanítója, akik voltak, azok sem voltak arravaló emberek, sem a megszállás idején, sem pedig azelőtt. Másnap összehivattam a község elöljáróit és iskolaszéki tagjait. Nagyrészük katonaviselt ember és a háborúban részt vett. Igazat adtak, mikor a falu rossz hírét előhoztam előttük és maguk is beismerték, hogy rendet és jobb állapotot kell a faluban teremteni. A megszállás alatti hazafias magatartásukat azonban erősen hangoztatták. A szomszéd magyar falvak — mondták — beadták derekukat a szerbek előtt, de mi nem. A magyarok maga viselkedését meg tudjuk magunknak magyarázni. Ugyanis a magyarok nem tudtak a szerbekkel beszélni és így nem tudtak védekezni ellenük. Ebből az okból a magyar gazdák a szerb tisztviselőket és katonákat megvendégelték, megfizették, megalázkodtak előttük, hogy ne zaklassák őket. Mi ellenben, mivel beszélni tudtunk velük, élőszóval védekeztünk ellenük. Minket a maguk céljaira akartak megnyerni s noha velünk jobban bántak, mint a magyarokkal, nem hódoltunk be nekik. Nem optáltunk, s nem is hagytuk el hazánkat. Az elüljáróság tagjai megígérték, hogy falujokat rendbe hozzák, a magyar haza iránt való szeretetükből ezután sem engednek, mert mint volt katonák, tudják, hogy mivel tartoznak hazájuknak. A múlt vasárnap megválasztották tanítójukat, ki egy év óta, mint helyettes tanító működött falujukban. Látják, hogy értelmes, szorgalmas ember. Vele és az ő vezetése mellett fel fogják virágoztatni falujokat. Megköszönték és örömüknek adtak kifejezést, hogy közéjük jöttem, mert sem a szerb megszállás előtt, sem azután még senki sem kereste fel őket, ki anyanyelvükön tudott volna velük beszélni és érdeklődött volna sorsuk és viszonyaik felől. Én is megörültem, hogy jó vért szült köztük való megjelenésem s mivel előzőleg az ő jelenlétükben vizsgáltam meg az iskolában felmutatott eredményt, megdicsértem előttük a tanítójukat s ajánlottam, hogy a tanítónak a falu felvirágoztatása érdekében kifejtendő munkájában legyenek segítségére. Kérésükre megígértem, hogy a község és iskola ügyében többször is meglátogatom őket. A tanítóval már előző napon este beszéltem s tájékozódtam a viszonyok felől, miből kifolyólag teendőire figyelmeztettem őt. Az iskola róm. kath. felekezeti jellegű. Az iskola tanítója Melker Endre horvátul is beszél s másfél év óta működik a faluban.