Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

A falu lakosai közül csak 6 család ment át Jugoszláviába. Valamennyien készek voltak a kiköl­tözködésre, többen át is mentek körülnézni, de az ottani viszonyok nem tetszettek nekik s azért lemondtak az elmenetelről. A falu gör. kel. szerb lelkészét Golub Györgynek hívják. A megszállás idejében még nem mű­ködött Borjádon. A szerb lelkész elmenekülése után jött; m. évi október 20-a óta lelkészkedik Borjádon. Magyar érzésű, jóindulatú fiatal ember, ki boldogulását Magyarországon óhajtja fel­lelni. Jó híréről már előző nap Ráctöttösön hallottam. Most a borjádiakon kívül a pócsai és nagy­budméri gör. kel. szerb hívők lelki ügyeit is gondozza, ugyancsak e három falu gyermekeinek is­kolai oktatását is ő végzi, mert a pócsai és nagybudméri gör. kel. gyermekek is a borjádi szerb iskolába járnak. A borjádi, pócsai és nagybudméri szerb tanítók is Jugoszláviába mentek át s így e falvak szerb ajkú tanköteleseinek beiskoláztatási kérdése Golub lelkész letelepedésével egyelőre meg van oldva. Nagybudmérnak és Pócsának Borjádhoz való közelsége és Borjád központi fekvése hozzájárul a beiskoláztatás ideiglenes megoldásához. A szerb iskola tanulóinak száma 41. Magyarul is tanul­nak, olvasni, írni és számolni. Mielőtt a szerb gazdákat összehivattam volna, a katholikus tanító és német bíró, valamint a szerb lelkész által tájékoztattam magamat a viszonyok felől. Megtudtam, hogy a megszállás idejében semmi különös ellenségeskedés nem volt a falu külön­böző nyelvű és vallású lakosai között. Most is békesség van. A bíró állítása szerint dr. Andrics a majsi gör. kel. esperes testvére egy szerb tiszt kíséretében 1919. április havában járt a faluban és megparancsolta a német ajkú gazdáknak, hogy egy nyilatkozatot írjanak alá, melynek értel­mében kijelentik, hogy a szerb uralommal és a megszállók által teremtett viszonyokkal nagyon meg vannak elégedve. Ez nem járt sikerrel. A bírót, mert a nyilatkozatot a németek nem akarták aláírni, a szerb csendőrök elhurcolták. Őt gyanúsították, hogy a falu német ajkú lakosságát rá­bírta a magyar anyahaza mellett való kitartásra. A szerbek a megszállás alatt egy német gazdát, mert ,,Jó reggelt"-tel köszöntötte egyik falubeli szerb ajkú ismerősét, a szerb csendőrök elfogták s elvitték, azonban 150 dinár lefizetése ellenében még útközben szabadon bocsájtották. Ilics alezredes is járt egy antant-bizottsággal, hogy a német lakosság állítólagos szerbellenes magatartását megvizsgálja, de a bizottság semmit sem talált, amivel a szerbek vádja beigazolást nyert volna. A viszonyok felől kellő tájékoztatást nyerve, a szerb iskolában egybegyűlt szerb gazdákhoz men­tem, kik kérdezősködésemre kijelentették, hogy amióta papjuk van s gyermekeik is iskolába jár­hatnak, meg vannak elégedve, csak az a kérelmük, hogy őket is hívják meg a képviselőtestületi ülésekbe. Kijelentették továbbá, hogy nem szándékoznak elhagyni hazájukat, ha nem lesz bántó­dásuk s ha mint régebben, ők is részesülnek polgári jogokban. Biztosítottam őket, hogy Magyarországon ezután is mindenki, bármilyen nyelvet beszél is, egy­forma jogokat fog élvezni és ha a haza törvényeit tiszteletben tartja, főleg pedig ha a haza iránt való őszinte hűséggel viselkedik, nem lesz bántódása. Ami a képviselőtestületbe való behívásukat illeti, megnyugtattam őket, hogy majd annak idején erről is gondoskodás fog történni. Mivel szóba hozták az újság és naptár ügyét is, közöltem velük, hogy Pécsett legközelebb meg fog jelenni egy horvát lap, előfizethetnek reá és olvashatják. Naptárról is gondoskodni fog a fő­ispán úr. A borjádi viszonyokra nézve sürgősebb intézkedésre nincs szükség, mert a szerb lelkész, noha nem okleveles tanító, egyelőre úgy, amint tudja, elvégezheti a tanítói teendőket, míg okleveles ta­nító jelentkezik, ami egyhamarjában nem fog megtörténni. Feltűnt, hogy a németek itt is alig tudnak egy-két szót magyarul, minek a magyar nyelvi tanítás hiányossága az oka. Ezen a kir. tanfelügyelőség lesz hivatva segíteni. 1925. október 15 3i Lakosainak száma 829, német ajkú 560, magyar 44, szerb 197. A szerb lakósok közül kevesen mentek el eddig, úgy, hogy 56 szerb család van még a községben. 2 készül még elmenni, mert már eladták földjeiket. A többi várakozási állapotban van, de általában nincs bennük hajlandóság a távozásra. Sokan optáltak, de nem valamennyien. Feltűnt, hogy 56 családnak csak 13 gyermeke jár iskolába. A lelkész kérdezősködésemre azt a felvilágosítást adta, hogy ennek oka az egyke és gyermeknélküli rendszer, miben a szerbek az itteni magyarok példá­ját követik. Az iskola szép épület, tágas tanteremmel, a térképek kopottak. A mindennapi iskolába járó tanulók száma 9, még pedig 6 borjádi és 3 pócsai. Az ismétlő-iskolásoké 10/7 borjádi és 3 pócsai). A tanítói teendőket Golub György kalugy er-lelkész végzi, aki kiválik a többi kalugyer-lelkész közül, mert azok rendszerint csak elemi iskolát, ez pedig polgári és kereskedelmi iskolát végzett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom