Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

a protestáns ifjúságot is." Ismerőseinek, barátainak, de első sorban az iskoláknak küldte szét a példányokat Győrbe, Sopronba, Pozsonyba, Pécsre, Kaposvárra stb. Minden gimnáziumban, ahova 20 példányt küldött, hetet ingyen osztatott szét, a könyv árát pedig, mivel drágállották 1 pengőről, 2 bankó forintra szállíttatta le. Győrbe kis lerakatot is szervezetit és innen küldte szét a könyveket.

78 1835-ben Juranics pécsi kanonok lett s ebben az évben jelent meg az ő költségén Batcsányi verseinek második kiadása. 1837 nyarán érkezett meg belőlük Pécsre 350 példány. A Tudós Társaság a kötetet alaposan megbírálta s Batsányi ezért ragaszkodott volna a vidéki terjesztéshez. ,,A... legrégibb szíves jó barát" azonban akinek a kötetet ajánlották, jobban ismerte a magyar közönséget, mint a szerző. Ezért írja, most már a pécsi—baranyai olvasókról szólva: „...bizony a köznép ilyen könyveket nem venne, inkább marad az imádságos és ájtatos könyvek mellett." Juranics jól tudta, hogy a könyvolvasók Magyarországon a papi rendből, az ifjúságból és a hivatalbéliekből rekrutálódnak, s amit nem lehet eladni, azt az iskolákban kell elajándékozni. A továbbiakban tapint rá a minket is érdeklő rétegekre: „Meg fogom kérni mind az akadémiai professzorokat, mind a gimnáziumbelieket, nem különben a szemináriumban is és azon kívül három idevaló könyvkötőket... Küldeni fogok Kaposvárra, Mohácsra, Siklósra, ahol egy-egy hites magyar könyvkereskedő van. Már néhány buzgó plébánosnak is adtam ki.. ."

79 Bár haláláig nem fárad bele Juranics a magyar nyelvért való hadakozásba, de azért a régi értelmiséggel együtt elveszti ő is a lába alól a talajt és a harmincas évek közepétől nem tud már lépést tartani a változó világgal. Szinte idegenkedve írja 1830 aug. 24-én a barátjának a Hitelről, hogy „Magyarországban most igen kapós könyv gr. Széchenyi Hitel nevű könyve, mindenfelé kapják; van ellensége, de van helyben hagyója is. — A mellett, hogy az ország boldogságáról okoskodik, igen szépen szinli be a nagy házakba a magyar nyelvet." Az Auróra írásai is egyre kevesebb örömet okoznak neki. Szinte hallani a dohogását, amint Batsányinak írja: „...csak olvastad volna az idei Aurórában Veresmarti Tholdiját és és Hedvigét, senki meg nem értheti, oly bolond, én nem is hozattam meg, nem méltó."

80 Egyébként koránt sem csak ez az egyedi példa igazolja, hogy lejárt a régi értelmiség ideje. Ez az értelmiség Baranyában is a feudális nacionalizmus talaján állva harcolt a magyar etnikum és a magyar nyelv felemeléséért. Eredményei tiszteletre méltóak ugyan, de a kibontakozó polgári mozgalommal már nem tud lépést tartani. Másfél évtizedig tart a generációváltás csendje. Elég vetni egy pillantást Pécsre, Baranyára vonatkozó kortársi irodalom bibliográfiájába. Számok sora bizonyítja, hogy míg a harmincas évek végéig évtizedről évtizedre fokozódott a honismereti kiadványok száma, a harmincas évek elejétől szinte 1845-ig csend volt. De akkor hirtelen előttünk áll teljesen új fegyverzetben az új értelmiség, amely már első sorban természettudományos kérdésekkel foglalkozik. Itt kellene szólnunk a pécsi iskolák munkájáról is, hiszen ide is kiterjed az egyház műveltségi monopóliuma, de itt még további alapos kutatásokra van szükség. Jelenleg csak az egykorú feldolgozások különböző sommás megállapításaiból értesülünk arról, hogy „Az iskolai nevelés által dicséretesen mozdíttatik előre a magyarosítás." „...már igen kevés bennszülött német ajkú találtatik ollyan, ki magyarul ne tudna. A bosnyákok is szépen haladnak a nemzeti nyelv tanulásában."

81 Haas Mihály megállapítását azonban csak azzal a kiegészítéssel fogadhatjuk el, ha hozzátesszük azt is, hogy azért koronázta siker Pécsett a magyar nyelv iskolai terjesztését, mert a helyi német—bosnyák polgárság jelentős csoportjai a magyarosodás útjára léptek, hogy felhasználhassák nemesi partnereik segítségét piaci kapcsolatok kiterjesztésére. Ezért adták szívesen gyermekeiket azokba az iskolákba, ahol azok eddigi kulináris magyar nyelvtudásukat, grammatikailag is megalapozottabb nyelvtudássá fejleszthették. Ez volt a feltélele annak, hogy a majdan kibontakozó magyar polgári államban szabadon érvényesüljenek. A negyvenes évek közepétől a baranyai tudományosságot már az ő soraikból kikerült új