Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

Ezzel magyarázható, hogy egyik korai intézkedésével megvetette az alapját a pécsi tanítóképző intézetnek, négy professori állással. Leghíresebb oktatásügyi intézkedése a Lyceum, vagyis a Jogakadémia megalapozása. A Klimó püspök által alapított könyvtárat több, mint 4000 kötettel kiegészítette s áttette az Egyetemi Könyvtár jelenlegi épületébe, amelyet eredetileg a Lyceum számára építtetett. A könyvtárban helyezte el a 400 darabból álló ásványgyűjteményt és a 18. századból fennmaradt éremgyűjteményt. Amikor kiépült a pécsi Akadémia, a bölcseleti tanfolyamon hat, a jogin négy tanár működött.

70 Az 1828-ban megszűnt állami tanítóképző helyén megnyílt püspöki tanítóképző, valamint a két tanfolyammal működő Akadémia munkájának hatását majd a negyvenes évektől kezdve érzi meg Délkelet-Dunántúl, amikor megtörténik a generációváltás, s az említett pécsi iskolák egykori magyar—német—horvát diákjai lesznek az egyre szélesebben kibontakozó polgári és nemzeti mozgalom harcosai. A Szepesyről készült legjobb életrajzban fogalmazza meg Bitnitz Lajos szombathelyi professzor az alábbi szép gondolatot: „Egyedül a nyelv emlékeztethet, hogy az ember magát egy egészben, tulajdon nemzetéhez tartozónak higyje' s annak javát elősegítse."

71 A magyar nyelv és a magyar tudományosság „javának" szolgálatával vált méltóvá Szepesy arra az elismerésre, amellyel a Magyar Tudós Társaság 1839-i Névkönyvében illeti őt Schedel (Toldy) Ferenc: „A magyar nyelv és nemzetiség melletti mindenkori buzgósága tekéntetéből 1830-ban az Akadémia Igazgató Tanácsába, tiszteleti tagul pedig mindjárt a Társulat első nagygyűlésébe vétetett fel, febr. 15. 1831." Ennek a bizalomnak ,,... ő nemcsak a Nagy Szótár készületeihez járulása által felelt meg, hanem 1832.-től az akadémiai jövedelmeket is 600 pfrt évi segedelemmel öregbité." Szorosan kapcsolódik Szepesyhez Kassai József működése. (Bodrogkisfalud 1767. márc. 15. —Pécs 1842. márc. 15.) Kassay József, a jeles szótáríró, és nyelvtudós, akadémiai levelező tag életének nagy része Tarcalon (1790—1794) illetve a szerencsi plébánián (1794—1834) zajlott le. Nyugdíjba vonulása után három évig Noszvajban élt Almássy János kastélyában, majd Szepesy meghívására költözött Pécsre, aki őt még Egerből ismerte s már ott is támogatta. A hatalmas szókönyve születésére utalnak az 1833-ban megjelent munka előszavának sorai: „Még Pesti General Seminariumban Josef Tsászárnak alatta... fogttam hozzája, s ollykor terhes hivatalbéli munkám és kötelességem engedvén rajta lendítettem." A munka két és fél évtizedig készült és újabb két évtizedig kellett a szerzőnek várni, míg megjelenhetett. Első kötetét már 1811-ben felküldte Trattnerhez. Ez vállalta is, de a háborús idő és a „pénzek ötödöltetése" miatt félt, hogy a feltételezett 300 előfizetőt nem tudja biztosítani, és 1814-ben a már cenzúrázott kötetet visszaküldte. 1816-ban le volt tisztázva a 6. csomó is, de hiába keresett 510 ívből álló kéziratának mecénást... Hiába küldte a Helytartótanácshoz 1818-ban olly véggel, hogy a Kir Universitas betűje és költségével a Nemzetnek közjavára — semmi jutalmat nem kérvénn harmintz esztendei fáradságomért — közre ereszteni méltóztassék." Végre 1832-ben sikerült megnyernie Szepesyt, s az ő költségén indult meg a kiadás 1833ban. 1838-ig, Szepesy haláláig összesen 5 „tsomó" jelent meg belőle. A mű címe: „Származtatóés gyökerészőmagyar-diák Szó-könyv, amelj a' magyar Szókat gyökeröknél fogva nyelv tanítólag, 's ítéletessen adja elé." — „Irá Szeremts városának nyugvó papja... Kassai Jósef, a Tudós Magyar Társaságnak levelező tagja. I. Tsomó Pestenn... 1833." — Alig lehet meghatottság nélkül olvasni, amint Szepesy „... holtig való tisztelője, 's leg-kissebb párt-fogottja" azzal engedi útjára egy élet munkáját, hogy „Az egész magyar nemzet, és édes haza ezen Szó-Könyvbe öszve gyűjtött méznek vegye hasznát..." A kortársi értékelés szerint Kassai szókönyve „... a nép nyelvének valódi tárháza, hol