Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

Választottság kiszemeltettne" „amely munkáját..." .. a legközelebb tartandó Ország gyülekezetnek a további elintézés végett bé adni köteles lészen." A harmadik pontban a nyelvmozgalomban oly jelentős nevelési problémák baranyai fogalmazását láthatjuk: „... a Nemzeti Nevelés rendszere minden bevett vallások között leendő megkülönböztetés nélkül olly egyszerű könnyűségű és olly Nemzeti alkottságú karba tétessen, hogy a haza többféle Rendű, Nyelvű s Szokású polgárjai egy Morális Testbe egybe olvadván, csak a Honn közboldogságát és egységét tartsa önn boldogságának is." Azt hinnők, hogy ez lesz majd az elvi alapja a megye által ezután szervezendő iskolai intézkedéseknek, de kiderül, hogy csak a „Hazánkban tartózkodó Zsidóság neveltetési sorsa és a Honni polgárságra emeltetése" érdekli, hogy a zsidókat is be lehessen vonni a közterhek hordozásába és a katonáskodásba. Bár igaz, hogy „Ábrahám nemzetségének" beáramlása Baranya falvaiba és városaiba, éppen ezekben az években erősödik fel, de mégis meglepő, hogy a „Nemzetiség kiterjesztése" címet viselő dokumentum ennyire szűkíti le a fentebb már idézett és a magyar oktatási nyelv azonnali bevezetésére vonatkozó radikális követelést. Igaz ugyan, hogy a 18. század közepe óta a baranyai közvélemény természetesnek tartja a sokféle nép egymás mellett élését, és azt is, hogy a hatóságok a gyakorlatban nem tesznek különbséget a nemzetiségek között, de ennek a türelemnek az alapvető oka, hogy a konzervatív vezetők nem kívánják a nyelv és a polgári haladás összekapcsolását. Ez az oka annak, hogy Baranyában nem készítenek átfogó tervet a nemzetiségek beolvasztására. A negyedik pontban azzal a követeléssel találkozunk, hogy a felkelő sereg és az állandó katonaság tisztjei magyarok lehessenek és a magyar seregből a legfőbb méltóságokra is felniehessenek. A határvidékiek pedig, mint a magyar koronához tartozók, nemzeti lábra állíttassanak."

28 Azt hiszem még érthetőbb lesz ez a program, ha meghallgatjuk a mellé adott és szigorú mérsékletre intő követi utasításokat. ezen rendszeres munkák által nem Hazánk polgári alkotmányának változtatására járult (a Választmány) hanem arra, hogy századokon által megerősített talpköveink megtartásával ... az idő jártával szükségessé vált tzél arányos javítások és fenn forgó héjánosságoknak alkalmatos pótlása törvényes úton tétessen." A megyei vezetés szilárdan kézben igyekszik tartani országgyűlési követeit, éppen ezért kötelezi őket, hogy, „ha... oly helyheztetésbe jönnek, hogy a többségnek ezen megye által felállított princípiumokkal megegyezését meg nem nyerhetik; akkor tüstént ide, további utasittás végett jelentést tegyenek."

29 Ebbe a politikai vonalba tökéletesen beleiilik az a jelentés, amelyben Baranya követei „nyargaló postával" tájékoztatják megbízóikat 1836. február 20-án az országgyűlés előző napi eseményeiről, illetve a magyar államnyelvért folyó harc újabb sikeréről: A jelentés tömören összegzi a nádor közlését, melly szerént (az uralkodó) megegyez abban, hogy még ezen Ország Gyűlésének lefolyta alatt az alkotandó törvények Magyar és Deák nyelven királyi helybenhagyás végett előterjesztessenek, azon esetben azonban, ha kétség támadna, a Magyar Szerkesztés leend az eredeti, melly kegyes királyi választ minden oldalról harsogó öröm és éljen kiáltások követvén, azon üllés eloszlott, s ... az ország Nádorát az országossan egybegyűlt Rendek hasonló Öröm és éljen kiáltások között hálájok kijelentésül szobáiba kísérek."

30 (Az ilyen jellegű tájékoztatást ma a tömegkommunikáció különböző szerveitől várjuk, akkor azonban a követi posták vitték leggyorsabban a híreket.) Baranya vezetői kifele a feltétlen királyhűség befelé a feudális termelő viszonyok változatlan fenntartását tekintették legfontosabb feladatuknak (ezért fogalmazta minden követi utasítás kötelező jelleggel az úrbéri kérdésekkel kapcsolatos álláspontot) és a nemzetiség erőszakos terjesztését másodlagos, vagy talán éppen mellőzhető feladatnak tekintették. Az uradalmak urait a munkaerő zavartalan biztosítása érdekelte, és nem az, hogy milyen nyelven beszél a birtokon dolgozó jobbágy.