Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában
Különböző helyi források megszólaltatásával igyekeztünk választ adni arra a kérdésre, hogy kikből álltak valójában Baranyában a nyelvmozgalomban érdekelt rétegek? Kik voltak azok, akik akár politikai, akár tartalmi vonatkozásban tettek valamit a magyar nyelvmozgalom előbbre juttatásáért? Kik azok, akik mint a nyelvmozgalomra vonatkozó információk ismerői és terjesztői szerepelhetnek a valóságos vagy a lehetséges szövetségesek sorában? Feladatunknak ez a második része volt a nehezebb, mert itt nem állt rendelkezésre megfelelő iratanyag és külön-külön kellett megkeresni és összekapcsolni azokat a szálakat, amelyekből a helyi „mozgalom" szövete készült. I. A baranyai nemesség részvétele a nyelvmozgalomban Korszakunk küszöbén, az 1785-évi összeírás szerint Baranyában mindössze 701 nemes férfi volt. A demográfiai kérdésekre fogékony Bayer Márton 1822-ben megjelent dolgozata szerint a megyei nemesség összlétszáma csak akkor éri el az 1500 főt, ha ide számítjuk a szabadszentkirályi 790 kisnemesi, továbbá a Kishajmáson, Dinnyeberkiben és másutt jobbágyoskodó mintegy 200 nemest. A fennmaradt 500 főben van benne Baranya egész köz- és főnemessége. 1 Talán ebből a néhány adatból is világos, hogy Baranyában hiányoznak azok a kisnemes, tömegek, amelyek hangosságukkal betölthetnék a megyegyűlés termeit, de kitetszik az is, hogy számszerint igen vékony a másutt hangadó köznemesség. A kortársak alig 15—20 családra teszik azt a nemesi réteget, amelynek soraiból a vármegye tisztviselői kara származik, s bár vannak közöttük kiváló igazgatási szakemberek, arra mégis gyengék, hogy a nagybirtokosoktól uralt Baranya konzervatív politikájának az 1848 előtti időszakban más irányt adjanak. A nagybirtokos érdekek következetes érvényesítését a világi birtokosok távolléte miatt a püspökség és a káptalan biztosítja indirekt módon, de igen nagy hatékonysággal. A baranyai nemesség közgyűléseinek jegyzőkönyveit forgatva s iratait tanulmányozva a nyelvmozgalomra vonatkozó első adattal az 1791 tavaszán tartott megyegyűléseken találkozunk, amikor a még latinul tárgyaló közgyűlés előtt Nunkovics György kanonok megyeszerte ünnepelt magyar nyelvű beszédet mond. 2 Az 1805. évi országgyűlés szerény nyelvi eredményei még egyszerűen csak „tudomásul szolgáltak". Több szó esik ezekben az években az önkény időszakáról, amikor „Királyi biztosok küldettek ki, kik a Megyék házait meglepték ... a' Tanácskozások szabadságát elnyomták, a' Hiteles Levéltárakra tették kezeiket, a' Törvényhatóságok Jegyzőkönyveit pedig, mellyekbe a ' szenvedett törvénytelenségek a késői maradék tudományaira is megírattak ... megtsonkították." Forrásaink sűrűsödése az 1825/27. évi országgyűléssel kezdődik. Már a rendek által előre elkészített feliratban megfogalmazódik a kívánság: ,,... a Nemzeti Nyelv az őtet minden Jussal illető fő helyét .. . már valahára hazájában nyerje el." 3 A megnyitás napjának egyik fontos epizódja volt Szepesy Ignácz, ekkor még erdélyi püspök szereplése, aki szeptember 14-én, miután a mágnások részéről a hagyományos latin nyelven köszöntötte az országgyűlést, a közös hazára és az alkotmányra utalva, lelkesen fogadott magyar szavakkal egyetértésre szólította fel a rendeket. 4 A baranyai követek pontosan tudósítják a megyét az eseményekről, de ennek ellenére egyik kellemetlenség a másik után éri őket. Latin nyelvű jelentésükre hazulról a következő választ kapják: „Október 1-ső napján Költ, s Deák nyelven írott hivatalos Levelekben tudósétottak minket, Tudományul vévén azokat kévánnyuk: hogy tisztelt Uraságok jövendőre Hozzánk küldendő hivatalos Leveleiket egyedül csak Honni nyelven intézzék el." 5 A követek válasza felidézheti bennünk a magyar nyelvű levelezésre való áttérés pillanatát:
