Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Bezerédy Győző: A baranyai német lakosság betelepedése és ennek tükröződése a községek hivatalos pecséthasználatában

nyelvezetét ugyanis semmilyen rendelkezés sem szabályozta a feudális korban. Ezért a magyar mellett gyakori a latin, délszláv és német nyelvű is. Az újonnan betelepedett németek, miként korábban a délszlávok is megtartották a település korábbi nevét. Ez az elnevezés rendkívül eltorzított — szlávosított, vagy németesített formában — található e köriratban. Nézzünk erre példákat : Kisbudmér 1751 évi pecsétjén a falu neve KLEIN POTMER, Tófű évszám nélküli, de az iratok keltezéséből megállapíthatóan, 1775 előtti pecsétjén TOFFI, Véméndén (évszám nélküli) WEMEND, Orfűén, URFE, Palotabozsokén POSCHOCK, Ráckozárén KOSZAR, Okorvölgyén AIGER WIT, Óbányáén OPONIA, Ófaluén OHFALO, Keskendén KESKIN, Hetvehelyén HETFEHEL, Abaligetén APLIKTI, Dobokáén TOBOKO (ez 1850-es pecsét), Godisáén GUTTISAR, Hásságyén HASCHADI, Kisvaszarén WASSER, Liptódén LIBTOT és végül a délszláv Kácsfaluén KACZWALAG eltorzított név szerepel. Csaknem valamennyi község az 1700-as években készítette el typariumját. A telepítések szempontjából azonban sokkal érdekesebbek a pecsétképek. A nagyfokú írástudatlanság miatt ugyanis elsősorban ennek volt jelentősége. Az írástudatlan ember csakis a képből tudta a falujának hivatalos iratát felismerni, főleg az irat hitelességét számára is érthetően igazolni. A pecsétkép ugyanis mindig valami jellegzetességet ábrázolt a faluról. Ez lehetett termény, munkaeszköz, munkaábrázolás, épület, templom, falukép, vagy éppen maga az ott lakó ember. A telepítések szempontjából főleg az ember és a munka ábrázolás az érdekes. Elsősorban a német telepesek törekedtek arra, hogy a viseletükbe öltözött alakkal emeljék ki nemzetiségi hovatartozásukat. Németes öltözetben levő alak található a következő községek pecsétjein: Doboka, (1850), Komló (1850), Liptód (1780), Némethidas (1792), Mekényes (1828). Valamennyi véseten jól kivehető a német szabású ruha: a legtöbbször magas tetejű kalap, gombos kabát, szűk nadrág, csizma stb. A telepítés eredményeként alapvetően megváltozott a baranyai táj arculata. A török hódítás, hadjáratok, martalóc pusztítások következménye az volt, hogy a korábban virágzó mezőgazdasági kultúra elpusztult, vagy egészen kis területre szorult össze. A szántóföldek elvadultak, patakok elmocsarasodtak, hatalmas, összefüggő erdőségek borították a legtöbb területet. Ezek az erdőségek a hegyekről a síkságokra is lehúzódtak. Az egész táj az elhagyatottság, pusztulás képét mutatta, és csak itt-ott, főleg a védettebb helyeken volt található valami jele az életnek; erdő közé ékelődő falvak, közelében vagy esetleg a falutól távolabb szőlő vagy szántóföld. A török kiűzésekor zajló háború tovább növelte a pusztulást, ami a kuruc háború — rác dúlás, majd a pusztító pestisjárvány következtében még tovább fokozódott. A békésebb idők beálltával számtalan probléma várt megoldásra. Ezek között első helyen a földbirtokok felosztása, adományozása állt. A birtokhoz jutottak — főleg idegen származású katonák •— azonban csak elvadult birtokokat találtak igen gyér lakossággal. A földbirtok megszervezése során két alapvető feladat várt megoldásra : 1. A telepítés; 2. A szántóföldek létesítése. Mindezek a feladatok jól láthatók a községi pecsétek rajzolatában, vésetében is. Nyilvánvaló azonban az, hogy amíg az igazgatást a legalsóbb szinten a falvak szintjén — megszervezték

5 — aminek eredményeképp készült el a hivatalos pecsét — hosszú időnek kellett eltelni. A fontos, meghatározó folyamatok a következők voltak: 1. Telepítés (ez Baranyában közel sem volt olyan szervezett, mint Tolnában vagy Bánátban).

6