Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Vókány népessége a 18. század elejétől a 20. század közepéig, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésekre

került sor. Szabad költözők voltak, így joggal gondolhatunk arra, hogy a földesúri kedvezmények bizonyos idő eltelte utáni megszűnésével újabb kedvező lehetőségek keresésére indultak. Ezt a nagyfokú népességhiány is lehetővé tette. A vándorlás mértéke 1721. év után javult. 1737—1748 évek között a legkedvezőbb, majd újra emelkedő irányzatú. A vándorlás csökkenésével egyidejűleg kedvezőbben alakult a vagyoni helyzet is, de ez a párhuzamosság kimutatható a kedvezőtlenebb körülmények között is. A lakosság mintegy 30 évig tartó fellendülési szakasz után elszegényedett. A szerb nemzetiségű falu e nemzetiség itt tartózkodásának egész ideje alatt, fejlődésének ellenére, jelentéktelen maradt. A földművelést kiterjeszteni a földesúr igényének is megfelelően nem tudta, de a lakosság jelentéktelen száma miatt erre nem is volt esélye. A népességhiány a német nemzetiségűek betelepítésével oldódott meg, ők egyúttal magukkal hozták a fejlettebb földművelési tapasztalataikat és termelési rendszerüket is. A betelepedési időszak kezdetét követően a falu jellege hamar megváltozott. Az első német nemzetiségű telepesről 1755. évben van adatunk. A nemzetiségi jelleg megváltozásáról 1757. évtől beszélhetünk. Az anyakönyvi adatok a telepesek rendkívül nehéz sorsára engednek következtetni. A betelepülés fokozatosan történt, ennek ellenére az 1767. évi Mária Terézia-féle urbárium idejére a falu teljesen német nemzetiségű, csak egy magyar zsellért találunk a faluban. A lakosság a valószínű elvárásoknak megfelelően jelentősen kiterjeszti a földművelést. A falu külső képében, lakossága szokásaiban is hamarosan német jellegűvé vált. Rendelkezünk adattal arról is, hogy nem csak szórvány telepítés történt, hanem 1775 körül királyi rendelkezés alapján is érkezett egy német nemzetiségű csoport. A telepítések időszaka itt lezárult, a következőkben a német nemzetiség evolúciós fejlődésének lehettünk tanúi. A népesség számát és a termelési feltételeket illetően a reformkorszak idejében véljük a legoptimálisabbnak. Minden gazdálkodónak volt legalább fél jobbágytelke, a zsellérek száma viszonylag alacsony, de közülük is többen iparral foglalkoznak. A munkáskéz hiányát, de a kizsákmányolást is tükrözi az, hogy a jobbágyok közül sokan cselédet is tartottak. Az abszolutizmus idején, az 1850. évi népszámláláskor találkozunk először zsidó vallásúakkal. A kapitalizmus idején, 1869—1940-ig a lakosság száma 56,7%-kal emelkedik. A nemzetiségi megoszlás is változik valamelyest, de a falu jellegére és képére hatást gyakorolni a magyarság nem tud. Elég itt annyit megemlíteni, hogy a falu lakói közül 1930-ban még csak 51,4% beszél magyarul. A kapitalista korban túlnépesedés jött létre. Jobbágyszolgáltatásra már nem volt szükség, a felszabadult munkaerőt bérmunkásként a nagybirtok nem szívta fel. A földbirtokszabad forgalma és a népességnövekedés a földbirtokok elaprózódását eredményezték. A földművelés belterjesebbé tételére sem volt már mód. Véglegesen kialakult a szántóterület nagysága és azt a korábbi módon — lecsapolás és erdőirtás — növelni már nem lehetett. A kapitalista termelési módra történő áttérést a tőkehiány is akadályozta. A kialakult feszültség kedvezett a volksbund-mozgalomnak. Az „élettér" elmélet az eddig lojális nemzetiségi falu lakói közül sokat megfertőzött és a falut politikai csődbe vezette. A csődöt a front előli elmenekülés és a lakosságkitelepítés zárta le. A II. világháború végére a lakosság száma jelentősen csökkent, és jelentősen megváltozott nemzetiségi összetétele is. Befolyásolta a népesség nagyságát és összetételét a földreform is. Számos helységből érkeztek földigénylők. Velük együtt kaptak földet a Jugoszláviából érkezett menekültek, majd később a Csehszlovákiából áttelepültek. A földreform megváltoztatta a fölbirtok összetételt és megszűntette a földnélküliséget is.