Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Vókány népessége a 18. század elejétől a 20. század közepéig, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésekre

Taits Ádám Hofman János Hofman Heinrich Schmidt József Valczel Károly Valczer György Merk Vendel Hinterlang Jakab Markhart Antal Ririch József Schab György Klöker Pál Han Mátyás malmos A falu szélén a zsellérek laktak. Közülük kettőnek nem volt háza. Egyikük malmos volt, ő valószínűleg a malomban is lakott. A falu közepén laktak a módosabbak, a jobbágyok. Közülük csak egy volt egész telkes. 22 hold szántón és 11 kaszáló réten gazdálkodott. A többi jobbágy féltelkes volt. 64 személy foglalkozott szőlőműveléssel. Egy jobbágynak általában 1, néha 2 tehene volt, és ezek növendékei, mindegyik rendelkezett 2—3 lóval és ezek csikójával, 1—10 sertéssel, 2—7 juhhal. A zsellérek is rendelkeztek 1—2 tehénnel és ezek növendékeivel. Lovuk csak elvétve volt, sertésük és juhuk nagyjából a jobbágyokéval volt egyező. Meglepetésnek tűnhet a szolgák és szolgálók léte és a jobbágy gazdaságokban való foglalkoztatásuk, illetőleg számuk növekedése. Joggal vetődik fel, hogy a jobbágy, aki a falu vezető erejét képezte, egyúttal kizsákmányoló is volt? A cselédség léte nem új keletű. 1773. október 8-án a már idézett Joannes Homan tanúvallomásában említi, hogy az uraság részére a robotot hol maga, hol cselédje mindig elvégezte.

43 A falunévsorból kitűnik, hogy a falu túlnyomó mértékben német nemzetiségű volt. Két magyar családdal találkozunk csak, Tóth László uradalmi kocsissal és Perlaki József zsellérrel. Ők a falu életére befolyással nem bírhattak. IV. Vókány kapitalizmuskori fejlődésének főbb vonásai Az abszolutizmus idején, az 1850. évi népszámláláskor a falunak magyar lakossága nem is lehetett, ekkor ugyanis mindenki német nemzetiségűnek vallotta magát. Kivételt képez az összeírt 20 zsidó vallású. A lakosság száma ekkor 996 fő volt. Német nemzetiségű 953, zsidó vallású 20, távollevő 23 fő. A házak száma 136 volt, a lakrészeké pedig 189. Egy házra 1,5 család és 7,3 lakos jut. Utóbbi emelkedő irányú. A férfiak és a nők aránya 474: 499. Trinitás pusztát külön írták össze. Lakóinak száma 30 volt. 4 fő magyar, 20 fő német nemzetiségű, 6 fő távol volt. A házak száma 4, a lakásoké 5 volt. A kiegyezés utáni népszámláláskor a falu lakóinak száma: 1869-ben 1065, 1880-ban 1103, 1890-ben 1295, 1900-ban 1385, 1910-ben 1685. 1920-ban 1685, 1930-ban 1707, 1940-ben 1669 fő volt. A népesség az I. Világháborúig erősen emelkedik. A világháborús veszteséget, amely hősi halottban mintegy 50 fő volt,

44 a falu hamar kiheverte és 1930-ban már a korábbi szintről indult a további fejlődési szakasza elé.