Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Sándor László: Uradalmi leírások a Batthyány-Montenuovo család bólyi levéltárában (1809,1843.)

24 A község népességstatisztikai vizsgálatát elvégezve megállapítást nyert, hogy a lakosság mintegy 45,94 %-a volt házas zsellér. A ház nélküliek 8,25 %-nak feleltek meg. A számításnál alapul vettük a Catalogus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Quinque-Ecclesisensis 1812. (továbbiakban Schematismus 1812.) évi adatait, amely a népek vallási alapon történő kimutatásában legközelebb áll a közölt uradalmi leírásunk 1809. évéhez. Eszerint Bolyban volt 1577 katolikus, 23 zsidó vallású ember. Használtuk az 1829. évi „Németh Bolly"-i egyházlátogatási jegyzőkönyv (Canonica Visita) megállapításait, amelyből kitűnik, hogy 2075 katolikus lélek és 337 ugyanolyan vallású házaspár mellett van még a községben 3 ágostai, 2 helvéciai és 36 zsidó hit felekezethez tartozó lakos. Rendelkezésünkre állt a fentieken kívül az 1839. évi Conspectus Almae Dioecesis Quinque-Ecclesiensis is, (továbbiakban Schematismus 1839.), amelyből megtudhatjuk a vallási és nemzetiségi megoszlás számadatait is. Tehát 1839-ben élt a bólyi mezővárosban 44 magyar, 1902 német, 5 illír, akik katolikusok. A házaspárok száma ebben az esetben 376 volt. Rajtuk kívül találtunk még 2 görög nem egyesült szertartásut, 9 ágostait, 8 helvéciait, 28 zsidót. 1829-ben és 1839-ben ismerjük a lakosság és a házaspárok összlétszámát, melyek arányosításából az egy családra eső létszámot ki tudjuk számítani. Ez 1829-ben 6,15-nek, 1839-ben 5,18nak felelt meg. A kettő átlaga: 5,66 fő, melyet állandónak, konstansnak tekintünk.Számításunknál nem vettük figyelembe a katolikus vallás mellett jelentkező egyéb hitfelekezetű személyek számszerű jelenlétét, mivel az ő esetükben a házaspárok száma ismeretlen, és százalékos arányuk is igen alacsony (1829: az összlétszámhoz viszonyítva 1,93 %, 1839-ben 2,35 %, a kettő átlaga 2,14 %), aminek következtében lényeges eltérést vagy hibalehetőséget nem eredményeznének. Az 5,66 f őscsaládlétszám elfogadott mennyiségével elvégezhetjük a zsellérekre vonatkozó számításokat. Az uradalmi leírásból tudjuk, hogy 1809-ben 128 házas zsellér, (itt családfőt kell értenünk) volt a községben. A kettő szorzatából tehát megkapjuk a házas zsellércsaládoknak feleséggel és gyermekekkel együttesen kialakult létszámát, amely jelen esetben 724,48 fő. Ugyenez elvégezve a hazátlan zsellérekre 130,18 fő. Ezeknek a számoknak a birtokában tudjuk az arányosítást elvégezni, felhasználva az 1809-es leírás után három évvel később, 1812-ben keletkezett statisztikai adatokat, melyeket létszám tekintetében 100 %-nak vettünk. A házas zsellérek száma és százalékos nagysága azzal magyarázható, hogy igen sok az iparűző, iparral foglalkozó mesterember, kik a leírás készültekor ebbe a fogalomkörbe soroltattak be. A többi tárgyalt kisközség esetében ugyanez, vagyis az iparosoknak zsellérként történt felsorolása nem állapítható meg. A fentebb ismertetett számítás a most közlésre kerülő uradalmi községek közül elvégezhető Áta, Kisherend (Herend), Kisjakabfalu (Jakabfalu), Kisbudmér, Villányköves (Kövesd), Lothárd, Kozármisleny (Misleny), Szőkéd és Virágos esetében. Konstans családlétszám megállapítása tekintetében csak 1839~es adatokkal rendelkezünk, Birján, Kisdevecser (Devecser), Belvárdgyula (Gyula), Hidor (Olasz községhez csatolva), Kiskassa (Kassa), Nyomja (Szederkény községhez csatolva), Olasz, Palkonya, Újpetre (Ráczpetre), Vókány és a hozzátartozó Trinitás vagy Terentas puszta helységek vonatkozásában. A számítást nem tudjuk elvégezni Borjád, Ivánbattyán, Nagybudmér, és Töttös (Rácztöttös) községekre, mivel a házaspárok száma nem ismeretes a görög nem-egyesült szertartásuakra vonatkozó kimutatásokban. Ugyanez mondható el Belvárdgyula (Belvárd), Kistótfalu, Peterd (Magyarpeterd) főleg magyar és vegyeslakosú református községekre is. 25 Ld. 24. jegyzet idevonatkozó részeit. 20 Helyesen Wurzelgarten, zöldségeskert. 27 1812-ben 459 görög nem-egyesült szertartású lakos élt a községben. A katolikusok száma 285 volt. (Schematismus 1812. p. 25.) Az 1839. évi Schematismus 56. és 182. oldalán 3 magyar, 302 német, 136 illir katolikus valamint 620 görög nem-egyesült szertartású olvasható. 28 Majs. 29 A jobbágyteleknél a második classis miatt 24 (1200 •) hold szántóval és 10 kaszálóval számoltak. (Bm. L. Batthyány-Montenuovo lev. 180. cs. 1808.) Ld. 22. és 23. sz. jegyzeteket. 30 1812-ben a lakók száma 183 katolikus, 25 ágostai volt. (Schematismus 1812.) 1830-ban 261 katolikus, 55 házaspár felsorolását adja meg a forrásanyagunk és ugyanakkor 32 ágostai, 6 helvéciai valamint 7 zsidóról is szól. (Bm. L. Parochia Németh Marok 1830. Sectio II. Caput I. Canonica visita. Továbbiakban: (Bm. L. Canonica visita. + helység, év, scctio, caput.) 1839-ben 267 katolikus német, 57 házaspár és 32 ágostai hitfelekezethez tartozó személy ismeretes. (Schematismus 1839. p. 40. és 183.) Számítások alapján 1 konstans családlétszám : 4,72 fő. 31 A templom 1793-ban épült. (Bm. L. Canonica visita. Németmárok 1830. Sectio III. Caput I. §. 2.) 32 A tanítót csak az 1830-as évből ismerjük. Joannes Smidle volt a neve, 36 éves ráczpetrei születésű, németül beszélő ember. (Bm. L. Canonica visita. Németmárok 1830. Sectio VIII.) 33 Virágoson nem működött plébánia hivatal, ezért egyházi ügyekben a németmároki járt el mint anyaegyház.