Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Móró Mária Anna: Mária Terézia cigány-rendeletei és a Baranya megyei cigányösszeírások 1775—1779

Currentales Litera in puncto Regulationis Zingaros Fölséges Királyi Helytartó Tanácsnak a Czigány nemzetségnek igazgatásáról és rendbe hozattatásáról ki bocsáttatott Parancsolattyai, mellyeknek meg tartására nem tsak a Tekéntetes Nemes Vármegyének, hanem más Földes Uraságoknak Tisztyei, Városoknak, Helységeknek Birái, Esküttyei, és többi lakosai is köteleztettnek, eképpen következnek: Mivel hogy Eő Felsége Kegyelmes asszonyunk a Czigányokat, kik tsak kóborlással, lopásokkal, és ragadományokkal szoktak élni, és az igaz Hitnek tudományábul is keveset, vagy éppen semmit se tudnak, mindenekben taníttatni, s azoknak tselekedeteit Czigányoknak öregbedésére, a köz jónak pedig hasznára fordíttatni akarja, ugyanazon okra való nézve a következendő czikkelyeket, hogy azok a meg irt Czigány Nemzetiségnek igazgatásában meg tartassanak, rendelte : 1. Senki ez után a meg irt nemzetet czigányoknak nevezni ne merészellye, mert ha valaki ezen parancsolat ellen fog cselekedni, meg büntetödik keményen, az alat pedig, méglen ezek rendbe hozattatnak, első esztendőkben Uj Polgároknak neveztessenek. 2. A Czigány Gyermekek, kik 12 esztendőt meg haladtak, s már a dologhoz foghatóbbak, szolgálatban állani, és Mesterséget, minémőhöz alkalmatosak, tanulni kénszerittessenek. Azértis a Mester-emberek azokat fel fogadni, tanítani, és Czéhekben bevenni minden kérdés nélkül tartozzanak. 3. A Czigányok ez ideig a Föld népének károséttásával gyakorlani szokott kóborlástul mindenképpen el tiltassanak. Mire nézve senkinek közülök, kik ez vagy amaz helységben már egyszer le telepedtek, akár dolog keresésére, akár mesterségének, melyet tud, üzésére, akár mi más ok alatt másik helységbe való menetel, annyival inkább lakó hellyének meg változtatása, és előbbenyi helyébül másikban való által költözködése meg ne engedtessék, és e végre szabad uti levél ne adattassék. Kiváltképpen az oláh czigányok, mint leg roszszabb erkölcsű emberek, Erdélybül Magyar Országban bé ne bocsájtassanak, sőt viszsza űzessenek. Emellet egyik megyebeli helységbül a másikba való menetelre szabadító uti levél éppen csak olyanoknak adassék, kik már valóban és tellyességgel rendbe vannak hozva, illyeneknek is pedig nem seregessen, hanem egyenként járóknak, és nem máskép, hanem hogy szorgalmatosan vigyázva előbb meg esmértessék, mi dologban járásoknak hellyes oka és szüksége, és nem különben ez, mint az utazónak neve a levélben ki tétessék jelessen. Egyébaránt az holl Czigányok seregessen, vagy ezek közül egyik és másik passzusnak neveztetett uti levél nélkül találtatni fognak lakóhelyeken kivül, az illyenek tüstént meg ragattassanak, érdemek szerént meg bűntettesének, s igy előbbi lakások hellyére küldettessenek. Bizonyos azonban, hogy kovácsi mesterségnek és muzsikálásnak czime alatt sok czigány életének nagyobb részét veszti bujdosva, mire nézve a Föld népének hasznára kovácsi mesterségeknek üzésében egyedül az ollyanok tartassanak meg, kiknek mesterségeket jól értőknek, Miv-hellyek, szükséges szerszámok, és házok a többi lakosok házainak sorjában vagyon. Ellenben ezek cselédgyének se engedtessék az röstös heverés, hanem dologra szoréttassanak, és e szerént regulára vonyattassanak a muzsikáló czigányok is. 4. A Czigányok sátorok alatt és gunyhokban ne lakjanak, hanem arra kénszerittessenek, hogy más házoknak modgyára magoknak, ne ugyan egy végben, házokat építsenek, és azért conscriptionak idejekoris valamennyi Czigányoknak meg parancsoltassék, hogy 1768-dik esztendőbeli június holnapnak végezetéig minden halasztás nélkül vagy szántó vető gazdaságrul, vagy zsellérségrül gondolkoggyanak, és akár mely uraság alatt az