Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Nagy Lajos: A Császári Udvari Kamara pécsi prefekturájához tartozó terület 1687-ben

A szövetségesek csapatai Kistótfalu mellett 1687-ben. (München: Hadi-Levéltár. - Gyűjtötte: Szita László.) tudtuk áttanulmányozni, ezért az ottani elpusztult falvakat mi sem tudtuk lokalizálni. A baranyai német falvak közül azok dűlőnév anyagában nem találtuk meg az eltűnt falvak nevét, amelyekben az egymást követő nemzetiségek között nem volt tartós kontinuitás, így pl. Mohácstól észak-nyugatra a német falvak dűlőnév anyagában nem találtuk nyomát Imoly falunak. Itt a felszabadító háború idején kipusztult magyar lakosság helyére először rácok szivárogtak be, majd ezeket az 1730-as években németek váltották fel. Az összeírás egész anyagával a bevezető megkívánt rövidsége miatt nem foglalkozhatunk részletesen. Megítélésünk szerint, ha mostoha körülmények között készült, gyors munka volt is, sok értékes adatot tartalmaz. Nemcsak a bejárt terület akkori állapotáról tájékoztat, hanem sok feljegyzés alapján direkt és indirekt következtetéseket lehet levonni az itteni, törökkor végi életre is. A törökkori szolgáltatások bevallásánál a kérdezettek ugyan bizonyára nem a tényleges adatokat közölték, hiszen a várható adókivetésről is vallottak. A szőlő területéből viszont következtethetünk a lakosok számára, mert az adatok többsége szerint a falvakban egy lakosra 5 kapásnyi jutott a törökkorban. Pécs utcáinak és házainak a leírását Petrovich Ede a Baranyai Hely történetírás 1969. évi kötetében leközölte, ezért ezt a fejezetet mi kihagytuk az anyagunkból. A Tettye patak melletti malmok leírását és a városkörnyéki szőlők felsorolását lefordítottuk. A sorokból kitűnik, hogy a ma is legértékesebbnek tartott ürögi völgyi és Makár-hegyi szőlők a módosabb törökök kezén voltak. A város felszabadulás utáni új urai (jezsuiták, Tokli vajda, Pavich Ignác stb.) is elsősorban ezekre tették rá kezüket. A szegényebb törökök és a magyarok a várostól keletre eső hegyoldalakon szőlészkedtek. A környékbeli falvak Pécsen lakó iszpajáinak is volt itt szőlője. A nevek között feltűnnek mesterségtől eredőek is (Erszenyiartho, Szeartho, Szüch, Chapo, Molnár, Lasnyak Chinalo, stb.). A törökösökre is találunk adatokat (Alii Fekete, Ahmet Fekete, Omer Buzadgyi, stb.). A magyarnak maradt Buzágyi Fülöp az ürögi hegyen művelt töröktől elvett szőlőt. Ma is élő, régi pécsi családok neve is megtalálható a felsorolásban (Buzády, Micza, Tabak, stb.) A fordítás végén található táblázatok a felszabadulás után helyőrséggel ellátott várak parancsnokainak és személyzetének az ellátmányáról nyújtanak adatokat. A táblázatok