Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása

kosságszámhoz jutunk. A két lakosságszám közötti 6500 fő lélekszám különbség a közel 12 év különbségéből is adódhatott, mivel a források öszszehasonlításának tanulsága szerint az 1591. évi defterben a legmagasabb adóegységszámok találhatók. A szekcsői—mohácsi szandzsák közel 20 000 adófizetője, a nem mohamedán lakosság, 117 lakott helység között oszlott meg. A lakott helységek közül 7 város és 110 falu, valamint ezekhez 58 lakatlan, de megművelt puszta összeírása szerepel. Az 1591. évi adóösszeírásban szereplő helyneveknek csupán egyharmada lakatlan puszta, s kétharmada lakott helység, tehát ha még 20—25 összeírásra nem került lakatlan pusztát is feltételezünk, akkor sem mutatott teljesen elhagyott képet Kelet-Baranya. Az őslakosság többsége ekkor még itt élhetett; a sokat hangoztatott török pusztítás nyomai a feltételezettnél kisebbek voltak. Ami ténylegesen új volt, az a vegyes nemzetiségű vlach és délszláv lakosság betelepülése, akik különösen 1580 körül jelentek meg nagyobb számban. Az 1591. évi adóösszeírásunkban szereplő családfő-adófizetők névjegyzékeiben jelentős számú vlach-délszláv személynév jelenik meg. A délszláv személynevek átírásánál a jelenlegi magyar leírásukat választottuk olyannyira, hogy pl. a Radoszáv török leírást, Radoszláv alakban jelöljük. Néhány faluban szereplő Radul, Drágul stb. személynevek a szerb nevek között felvetik a lehetőségét a kuco-vlach, aromun vagy meglenoroman népesség esetleges jelenlétének is. Sőt bizonyos személynevek előfordulása bolgár népcsoportok idetelepedését is kimutatják. Az előforduló délszláv nevek alapján az új telepesek többségéről szerb származásuk biztosan kimutatható. Új telepeseknek azért is tekinthetjük őket, mert az 1580. évi defterben először fordulnak elő, s az 1554. évi (már kiadott fejadó-összeírásokban még nem szerepelnek. A törökök a Balkán-félsziget középső vidékeiről szerbeket, bolgárokat, vlachokat és cigányokat telepítettek be, ugyanakkor magyarokat pedig (az egykorú források szerint) Kis-Ázsiába stb. telepítettek ki.

15 Az 1591. évi adóösszeírásunk magyar személyneveinek összehasonlításából, a magyar családnevek nem teljes kialakulása, s bizonyos labilitása kimutatható. Görcsönydoboka (Id. 6. Doboka falu) 1580. évi defterében Kerékgyártó Máté, György fia, az 1591. évi defterben már Kerék Máté, György fia névalakban szerepel. Másik példánk Béllye (Bilje) 1591. évi defterében (Id. 160. Belye) „Szabó Márton, András Mihály testvére", tehát más családnévi alakban két testvér szerepel. A magyar utónevek leírása azok bizonytalan nyelvi használatára utalhat, mint Tamás — Tomas, Morisz — Moris — Moriz, Dinez — Dinös, vagy Petar — Pétör stb. Baranyában — a nyelvtörténeti kutatások szerint — a 16. században a déli „őző" nyelvjárást beszélték. A bemutatott utónév-példáinkon (melyhez még sokat lehetne említeni) viszont már változást lehet észrevenni. A török lejegyző az arab ábécé lehetőségeit felhasználva írta le a magyar neveket, s így egyes személynevek kétféleképpen is kiolvashatók, mint pl. Simonyi — Somogyi, Kéri — Nyiri, Szűcs — Szöcs, Botos — Tojos stb. A törökök által a 16. században használt arab írás a ,,c" hang jelölésére a ,,cs" betűt használta, a „k — g — ny" betűk leírására egy betű a „kef" szolgált, azért lehetséges a magyar nevek kétféle kiolvasása is. A magyar személynevekhez hasonlóan a délszláv nevek leírásáról is elmondjuk, hogy a török leírásban szereplő névalakjukat a mai magyar he-