Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

Keszler József és Gratz Ede beismerik miszerint a lázadó katonák azon hívására mentek be a temetőbe a többi terhelt társakkal együtt, hogy ott fegyvert, majd a laktanyában ruhát és bakancsot fognak kapni. — Támogatja ezt Mayer István vallomása is, melyből megállapítható, hogy már a fehérhegy közelében is osztogattak a lázadók fegyvert s ezt az ott levő falusi asszonyok híresztelték a bányászoknak. — A nyomozat adatai szerint ugyanis az egyes 6.-os katonáknál két- sőt három fegyver is volt, nyilván ezekből hagytak el a fehérhegy alatt fegyvereket azok a lázadók, akik a városból már elmenekültek. — Bizonyítják a nyomozat adatai azt is, miszerint a temetőben valóságos fegyverraktár volt, az oda hordott fegyverekből, sőt géppuskájuk is volt a lázadóknak. — Korbályi Sándor és Kathreiner Károly vallomása bizonyítja, miszerint a Pécsbányatelepről bejött bányászok békét éljenezve jöttek a lázadókkal a külvárosi temetőbe s kiáltoztak, hogy adjanak nekik fegyvert és katonaruhát. — Ugyancsak Keszler József és Gratz György vallomásából megállapítható, miszerint terheltek körülbelül 3

h-ig voltak a külvárosi temetőben a lázadókkal, tehát addig, amíg a honvéd csapatok őket onnan ki nem szorították. — Korbélyi Sándor vallja, miszerint látta, hogy a pécsbányatelepi és cassiáni bányászok, hason fekve bújtak a keresztek mögött s a lázadó katonákkal együtt vonultak ki a temetőből. — Mayer Jakab szerint fegyveresen jöttek a bányászok a Zsolnay utca felől, kik között határozottan felismerte Gratz Ede és Drescher János terhelteket. — Skoda József vallomása szerint Mecsekszabolcsról is számosan jöttek be. Jancsula Vince szerint majdnem egész Mecsekszabolcs a város határában volt. — Rakoncza József és Sáfrány István vallják, miszerint a Zsolnay utcában kaptak a lázadóktól fegyvert és csak akkor dobták el, amikor a honvédek kiszorították őket a temetőből. (:Nevezettek a közös bíróság illetékessége elé tartoznak:) Ezen tanúk bizonyítják, miszerint Jancsula Vince és Becska János terheltek fegyveresen voltak a lázadókkal a fehérhegy alatt. — Becska János terhelt beismerő vallomásából megállapítható, miszerint közös elhatározás folytán Jancsula Vince és Kopilovics Miklós terheltekkel fegyvert fogott, azzal a céllal, hogy a honvédek ellen fognak harcolni. — Korbélyi Sándor maga is beismeri, miszerint a lázadókkal bent volt a külvárosi temetőben. — Mindezekből megállapítható, hogy úgy a Pécsbányatelepről, mint Mecsekszabolcsról bejött bányászok, illetve a terheltek minden kényszer nélkül csatlakoztak a külváros határában a lázadókhoz, bár tagadják, hogy a harcokban aktíve részt vettek volna, bűnösségüket a fentiek kétségtelenül megállapítják. — A Pécsről kivert lázadók, hűséges támogatókat látva a bányászokban Pécsett, a külvárosi temetőben lefolyt harcokban, onnan való kiverésük után utolsó reményük a bányászokban volt. — Megállapítható a tanúk vallomásából, miszerint azzal a céllal jöttek ki Pécsbányateepre, hogy őket segítségül hívják . . . Bassák Etel, Koch Fülöp, Heidt Simon, Cservenka István, Morvái Antal és Gratz Ede vallomásából megállapítható, miszerint a Pécsről kivert lázadó katonák azzal a szándékkal jöttek ki Pécsbányatelepre, hogy a bányászokat ügyük megmentésére segítségükre hívják. Már ez a körülmény egymagában is elégséges terhelteknek kényszerre alapított védekezése megdöntésére, mert ebből kétségtelen, hogy meg volt a legteljesebb megértés a katonák és bányászok között. Szonthag Jakabné, Bassák Rezső, Dalánszki Mária, Longauer Károly, Rosmann Antal, Mayer István, Hoffmann Jakab, Hopp Márton, Turcsi Károly, Laufer Péter, Róth József, Horváth Nándor, Mailach Éva és Pingáld Antal bizonyítják, miszerint a lázadó katonák senkit sem kényszerítettek sem a hozzájuk való csatlakozásra, sem arra, hogy a tiszteket hurcoló tömeggel jöjjenek. — A tiszteket erőszakosan magával hurcoló tömeg magatartásának és hangulatának jellemzésére szolgálnak még a következő bizonyítékok: Pingáld Antal bizonyítja miszerint az egész lázadó tömeg ordítozott a menet alatt, a tömegben levők állandóan szidták a tiszteket s leginkább azt mondogatták: „Megálljatok bitangok, majd adunk nektek amiért a bányászokat kínoztátok!" Közben hangosan éltették a békét, sűrűn lövöldöztek a levegőbe s tanú szerint az egész tömeg afeletti örömében, hogy megcsinálja a békét, igen jó kedvük volt s ahhoz mindenki örömmel csatlakozott. — Ugyanezt bizonyítja Langauer Károly, miszerint szemmel láthatva mindenkinek jó kedve volt a tiszteket hurcoló tömegben, hangosan kiáltottak, hogy megcsinálják a békét. —