Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

A lázadók az épület keleti oldaláról nyomultak előre, az épületet összelövöldözték, majd oda behatolva az ott lévő népfelkelőket lefegyverezték s fentnevezett két tisztet az irodában elfogták, a század pénztárát, mintegy 8000 korona tartalommal kirabolták, végül az irodákat és Meiszner százados lakását teljesen feldúlva és kirabolva a két tiszttel onnan eltávoztak. — A lázadók dühe a tisztek ellen fordult, akiket tettleges bántalmazások s szidalmazások közt magukkal hurcolták. — A lázadó tömeg, mely útközben lépésről-lépésre nőtt, amennyiben aki csak tehette a honlévő bányászok, asszonyok, gyermekek egyaránt csatlakoztak a menethez, a békét és forradalmat éltetve a tiszteket tettleg bántalmazva hurcolta azokat, a katonák és fegyveres bányászok fegyvereikkel a levegőbe lövöldöztek, az asszonyok a tiszteket szidalmazták, útközben többször leköpték, így hurcolva őket vagy egy félórán keresztül, nem engedve azt, hogy a bántalmazásoktól testileg és erkölcsileg elfáradt s elcsigázott tisztek egy kis időre is megpihenjenek. A lázadó tömeg a Borbála utcán, a Károly utcán, a Kórház úton át a Schroll aknai palla hányóra, innen a Schroll aknai új állomás felé hurcolta a tiszteket, majd a vasúti töltésen keresztül fel Cassiánba, a Cassiánon át a Szent-János kúthoz vezető dűlő útra tért a tisztekkel s a Szent-János kútig ment. Ezen félórányi út alatt a fáradtságtól már elcsigázott tiszteket a felfegyverzett katonák puskatussal késztették a tovább menésre s a bányászok közül többen, akik valaha a tisztek által fenyítve voltak őket arcul ütötték, így töltve ki rajtuk bosszújokat. A tisztek ellen végsőkig felbőszült s felingerült tömeg, mely az egész úton ordítozta, hogy megcsinálja a békét s éljenezte a forradalmat — a két védtelen tisztet szemlélte ki első áldozatául s kihallgatott terheltek és tanúk egyöntetű vallomása alapján tényként megállapítható, miként a két tisztet azzal az elhatározott szándékkal hurcolták magukkal, hogy őket megölik. Köztudomású dolog volt ez a tömegben levők között s útközben egyes bányászok házról-házra járva toborozták s a tömeghez való csatlakozásra hívták az otthon lévőket, hogy szintén szemlélői s résztvevői legyenek a kivégzésnek. Megállapítható a nyomozat adataiból, miszerint a tiszteket a Zsolnay mausoleumig akarták hurcolni s itt akarták őket kivégezni, eddig azonban nem jutottak, mert SzentJános kútnál érintkezésbe jutottak, a lázadók ellen kiküldött honvéd járőrökkel. Amikor a lázadó tömeg meglátta a Szent-János kút feletti szőllő dombon levő honvédeket, tartva attól, hogy a tiszteknek sikerül kezeikből kimenekülni, a tiszteket a Szent-János kúthoz vezette. — Miközben a tisztek szomjukat oltották, illetve a kút alatt megpihentek, az őket közvetlenül kísérő négy-hat katona s vagy 10-15 bányász a kút előtti árokban helyezkedett el, rajvonalszerűen s vezényszóra a tisztekre össztüzet adván le, azokat megölte. Ezután érte a lázadó tömeget a kút feletti dombról a honvéd járőrök tüzelése, melynek folytán rövid tűzharc keletkezett a lázadók s a honvédek között, mely a lázadók szétkergetésével végződött, Ezzel egyben meg lett hiúsítva a lázadóknak a már fentebb ismertetett azon szándéka, hogy a Pécsett levert lázadást életre keltse. Az itt vázolt események résztvevői a terheltek. Ezen összképben találjuk meg az egyes terhelteknek egyenként elkövetett cselekményeit, melyek a nyomozás alapján az alábbiak szerint derítettek ki.

16 A pécsi külvárosi temetőben, illetve annak határában a honvéd csapatok elleni harcban részt vett Keszler István, Keszler József, Gratz Ede, Gratz György, Drescher János. Lutz Miklós, Mayer István, Jancsula Vincze, Becska János, Kopilovics Miklós, Rausch János, Korbélyi Sándor terheltek, — akik Pécsbányatelepről, illetve Mecsekszabolcsról jöttek be Pécsre a lázadók támogatására — nagyrészt azzal védekeznek, miszerint nem volt tudomásuk arról, hogy Pécsett a 6-os pótzászlóaljbeli katonák fellázadtak, majd arról, hogy a lázadók a fehérhegy alatt kényszerítették őket arra, hogy velük a külvárosi temetőbe menjenek. Metelka Antal vallomásából megállapítható, miszerint kora délelőtti órákban terjedt el Pécsbányatelepen a hír, hogy Pécsett a ő.os ezredbeli katonák fellázadtak. — Ugyanezt bizonyítják Gratz Ede, Dukovics István, Háhn Mária és Langauer Károly, valamint Jancsula Vincze és Becska János, akik szerint már délelőtt tudták Pécsbányatelepen, illetve Mecsekszabolcson, hogy Pécsett lázadás van. — Keszler József, Gratz Ede, Skoda József terheltek későbbi vallomásukban már beismerik, miszerint tudomásuk volt a 6-os katonák lázadásáról. — Keszler József, Gratz Ede, Mayer István vallomásából megállapítható, miszerint a fentebbnevezett terheltek már a Zsolnay utcában levő vámnál találkoztak a lázadó katonákkal, s Keszler József szerint, mielőtt még a temetőbe értek volna útközben kerültek szemben a honvéd csapatokkal, s a lázadókkal történt találkozás helyétől a temetőbe vezető útvonalon tűzharc fejlődött ki a lázadók és a honvédek közt. —