Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

A hadügyminisztérium átirata az uralkodó katonai irodája helyettes főnökének a pécsi 52. gyalogezred pótzászlóaljának Pécsre való visszatérése tárgyában Csősz, és kir. Honvédelmi Minisztérium 5. ügyosztály, int. sz. 673. Nagyságos Gyergyó-Szentmiklósi Kary Béla csász. és kir. ezredes (tábornoki parancsnokság) Őfensége katonai irodájának helyettes főnökének. Szándékában volt a 6. gyalogezred pótzászlóalját Pécsről Budapestre és az 52. gyalogezred pótzászlóalját Budapestről hazai állomásra Pécsre helyezni. Budapesten lehetséges lett volna 6. gyalogezred pótzászlóalját kaszárnyákban elhelyezni, kérem a többi erős helyőrséget, hogy szükség esetén erőszakkal is rendet teremtsenek. Egy megbeszélésnél azonban az (LVM) a kir. Magyar Honvédelmi minisztérium a szándékolt elhelyezésekhez politikai okokból kifogást emelt, és ezért elhatározták, hogy a kiegészítő zászlóalj egyelőre Pécsett marad, de rendszabályokat hozzanak arra az esetre, hogy ha kihágások fordulnának elő Pécsett és a közeli környéken állomásozó csapatoknál: azt a honvédgyalogezred 19. kiegészítő zászlóalja, a kiegészítő 8. honvéd-huszár iovasszázad és a kiegészítő század 5, 6, 7, 8. alakulatai gyorsan leverhessék. Wien, 1918. jún. 7. Olvashatatlan aláírás (Eredeti) Kriegsarchiv. Wien, Arch. d. Militärkanzlei S.M. —673. res. 45. 1918. június 8 A pécsi bányaigazgatóság jelentése a honvédelmi miniszternek a felkeléshez csatlakozott bányászokról és az események után javasolt terror intézkedésekről DGT. Pécs VI. 421/8/VIII-1918. szám. 7390. szám. Nagyméltóságú m.kir. Honvédelmi Minister Úr! A közrendet megrendítő azon események, melyek Pécsett, 1918. évi május hó 20. napján váratlanul kitört katonai zendülés következményeként a Pécsbányatelepre is átterjedtek és ugyanott bányamunkásaink egy részének sajnálatos módon bekövetkezett csalatkozásával és ezek tevékeny részvételével odáig fejlődtek, hogy a VII. népfelkelő bányászmunkás osztag parancsnoka, Herszényi alezredes és ennek segédtisztje Meiszner százados állatias vadsággal megkínozva, meggyalázva, mindketten gyilkos kezek áldozatai lettek,

1 — beigazolták azt, hogy a háttérben rejtőző és önmagukat minden felelősség alól kivonni igyekező közveszélyes elemek, már éveken át tartott izgató munkásságukkal csakis arra törekszenek, hogy az állandóan felszínen tartott socialista elveiket nem békés módon, hanem tiltott eszközökkel erőszakosan, forradalmi úton kívánják megvalósítani. A fentjelzett erőszakosságok részben bányatisztviselőink és altisztjeink élete ellen is terveztettek, holott az illetőket hivatásuk betöltésében csakis humánus elvek, és önfeláldozó kötelességteljesítés vezérelték.

2 Az események mikénti lefolyása és azon köztudomású körülmény, hogy Herszényi alezredes a bányamunkásokkal szemben hivatása teljesítésében is a legmesszebbmenő elnézéssel és nagyfokú gyengédséggel járt el.

3 Meiszner százados pedig alig három hete teljesített a bányatelepen szolgálatot, így eddigelé még módjában sem állott önállóan rendelkezhetni, — eléggé jellemzik azon elveket, melyek a gonosztevőket bűnös cselekedeteik elkövetésében és az indokolatlanul véghez vitt vérengzésben vezérelték.