Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez
nos túl későn érkezett. Lényegében mór csak az utóvédharcokban tudták a forradalmár katonákat segíteni. 16 A temetőben harcoló két századnyi erő és három géppuskás raj ellenállása, egy újabb súlyos katonai hiba elkövetése miatt tört meg és változott gyors meneküléssé, Mohács, Németbóly irányába futássá. Az üszögi állomásra kiküldött rajnyi erő nem tudta megakadályozni, hogy Villány irányából érkező ellenerő a felkelők hátába kerüljön. Az állomás személyzete a felkelők orra előtt küldte tovább a katonákkal megrakott vonatot. A felkelés kezdetétől az ellenerőt, a megbénult zászlóaljparancsnokság helyett, a Pécsi Katonai Állomásparancsnokság irányította Pillepich Rezső tábornokkal az élen. A hadügyminisztérium azonnal az összes Pécs környéki erőt, sőt a szomszédos megyékben állomásozó csapatokat is a rendelkezésére bocsátotta és Pécs térségébe vezényelte. A temetői harcok este 7 óráig tartottak. A felkelők zöme fogságba esett. A kétezer fő közül a felkelés estéjén mintegy 1300 fő megadta magát a hatalmas túlerőnek. A többi kicsúszott az ellenerők kezéből. Egy részüknek sikerült a Dunáig eljutniuk, másik részük a Dráván igyekezett a szlavóniai hegyekbe. Egy szakasznyi erő Pécsbányatelepen keresztül a keleti Mecsekbe vette be magát. Ez az erő szétszóródott és nem került az üldözők kezébe. A lakosság rejtegette őket. A dél felé menekülők kétharmadát a hatalmas erővel üldöző csapatoknak sikerült elfogni. Utolsó kisebb csoportjaik Bács megyében kerültek a tábori csendőrség kezére. Egy kisebb csoportnak sikerült a zöld káderek közé jutni. A megtorlás példátlan kegyetlenséggel indult. A hadbíróság egyetlen aktája sem maradt meg, de így is világos, hogy a zárt ajtók mögött rendezett bírósági eljárás nélkülözött minden törvényes alapot. À halálra ítélt 17 felkelőnek a védekezés elemi jogait sem adták meg. A katonai bíróságot csak a példa statuálása érdekelte. Jellemző, a hadvezetésnek a pécsi bírósági színjáték kegyetlensége sem vette el vérszomját és ezért Gössmann gyalogsági tábornokot küldték Pécsre a bírósági és nyomozati munka ellenőrzésére. A teljhatalommal felruházott tábornok döntésétől függött minden. Július 5-ig működtek a rögtönítélő bíróságok. 17 személyt ítéltek halálra, akiknek a felét nyilvánosan, a város lakosságának szeme láttára végeztek ki az egykori katonai lőtéren, a mai Uránvárosi sportpályák környékén. A többit a Fehérváry és Frigyes laktanya udvarán lőtték agyon. 36 felkelőt 10-től életfogytiglan terjedő börtönre, 51 katonát 3-7 évi várfogságra, 100 felkelőt 60 napi szigorított fogdára ítéltek. 78 személy a polgári bíróság elé, 11 szereplő a legfelsőbb katonai ügyészség további eljárása elé került. Sorsuk ismeretlen. A felkelő legénység legnagyobb részét a délnyugati front 6. hadseregének büntető alakulataiba sorolták be. 17 A felkelésre a legkülönbözőbb módon reagált a város társadalma. Ezeket dokumentumaink jól bemutatják. Röviden a következőkben foglalhatjuk össze e dokumentumok alapján a felkelés visszhangját. A város polgári és egyházi vezetése minden erővel és összeköttetéssel a 6. gyalogezred pótzászlóaljának elhelyezését szorgalmazta. Ez a törekvése a felkelés előtt is ismert volt, sőt a háború kirobbanása előtt is az 52. gyalogezred pótzászlóaljának visszahelyezéséért kérvényezett. A tisztikar szoros családi kapcsolatban volt a pécsi nagypolgársággal. A pótzászlóalj legénységi állományának zöme baranyai magyar, német és délszláv lakosságból regrutálódott. A felkelés után erélyesebben szállt érdekeiért síkra, eredménytelenül.
