Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona-bányász felkelés történetéhez SZITA LÁSZLÓ I. BEVEZETÉS A felkelés 60-ik évfordulóján úgy véljük a legméltóbb olyan emléket állítani, amely erősebb minden szobornál, maradandóbb a megemlékezés ünnepén elhangzó szónál, Pécsett, a felkelők emlékére emelt emlékmű márvány tábláján az aranyozott betűk rég megkoptak, alig olvashatók. A beton is megrepedt. A könyv minden emlékműnél tartósabbnak bizonyult az emberiség történetében. A hiteles dokumentumok meglepő ellenállást tanúsítottak a múló időben. Kutatásunk is ebből kiindulva igyekezett mind több olyan dokumentumot feltárni, amelyek hiteles történetét adják az 1918. május 20án kirobbant pécsi katona-bányász felkelés történetének. A tudományos irodalom igen kis helyet szentelt a monarchia egyik legjelentősebb katonafelkelésének.

1 Ezeknek a munkáknak úttörő jelentőségét nem kisebbítve, meg kell azonban jegyeznünk, hogy döntő kérdésekben tévedtek. A tévedés egy hamisan konstruált adatközléssel, továbbá a felkelés hátterének valótlan beállítását rögzítő kézirat felhasználással tovább erősödött.

2 A valótlan adatokat a tudományos irodalom mint argumentumokat átvette és így alakulhatott ki a felkelés ,,szerb jellege". Háttérbe szorult a helyes koncepció és a valóság. A felkelésnek nincs egyetlen mozzanata sem, amely nacionalista irányt mutatott volna. A felkelő katonaság nemzetiségi struktúrájának érintésekor is túlhangsúlyozzák annak szerb jellegét. Valójában ez sem állja meg a helyét. A pótzászlóalj legénységi állománya vegyes nemzetiségű volt. A felkelést kirobbantó és a lábadozó-barakktáborban pihenésben volt egység, Oroszországból alig egy hónapja visszatért emberekből állt. Többségük orosz fogságból került a pécsi lágerbe. A monarchia szinte minden nemzetisége képviseltette magát a 6. gyalogezred pótzászlóaljában. Magyarok mellett szerbek, horvátok, ruszinok, németek. Bácskából, Verőce járásaiból, Baranyából, Trencsén megyéből, Bihar megyéből. Közel ötven százalékuk az újvidéki körzet magyar, szerb, és német lakosaiból, 10—15 százalékuk szlavóniai horvát falvakból került Pécsre 1918. április elején. Ismeretes annak a hatvannyolc 6. gyalogezredben katonának a neve, akik április—augusztus között mint betegek megfordultak a kórházban. Zömük a 3. század tagja volt, akik az élvonalban harcoltak a felkelés idején. Harminchét magyar, illetve német és ruszin volt közöttük. Harmincegy pedig szerb és horvát.

3 Ez a nemzetiségi összetétel volt jellemző nemcsak a pótzászlóalj 3. századára, hanem az egész ezredre. A felkelés leverésében döntő szerepet vállalt a 19. gyalogezred. Bár a beérkezett segédcsapatok nélkül nem bírt a felkelőkkel, már az egy-