Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Tegzes Ferenc: A Pécsi Munkásiskola 1906 - 1914

1914. március 15 A Munkás tudósítása Garbai Sándornak a Kultúra és haladás címen tartott előadásáról Impozáns tömegű hallgatóság előtt tartotta meg vasárnap Garbai elvtárs fenti című, érdekfeszítő előadását az Apollóban. Azért választotta ezt a témát — úgymond — hogy megcáfolja azakat a vádakat, mintha a szocializmusnak semmi köze sem volna a kultúrához. Ha alaposan vizsgálódunk, láthatjuk, hogy ezek a vádak velünk szemben nem jogosultak. Minden eszmeáramlatnak voltak ellenségei, így vannak a szocializmusnak is. Az 1848-as polgári forradalmak megdöntötték a régi feudális uralmat. Ezeknek a forradalmaknak is gazdasági okai voltak. A 48-as nemeseknek muszáj volt a jobbágyságot felszabadítani, mert a termelési rend új iránya őket erre kényszerítette; vagyoni okok tehát azok, amelyek a nemesség egy részét a jobbágyság megszüntetésére kényszerítette. A polgári társadalom ilyen kialakulása azután szinte az egyéni érvényesülés megteremtése volt. A társadalom szükségletei megváltoztak, nőttek az igények és így meg kellett változni a termelési rendszernek is. Ez helyzet az egyéni érvényesülésé a termelésben. Csakhamar meg kellett azonban ennek is változnia a gépeknek a termelésben való alkalmazásával, ami a nyugati államokból indult hódító útjára. A céhbeli iparosok persze rémülve látták a gépek térhódítását, mert a saját egzisztenciájukat látták veszélyben forogni a gépek térhódításával. A 70—80-as években Magyarországon is erős lendületet vett a gépek elterjedése a termelésben; attól kezdve aztán mindegyre nagyobb tért hódított magának a géptermelés rendszere. Ez a folyamat a kisipar rovására megteremtette a nagyipart és vele a proletariátust. A gépnek a termelésben való megjelenése a szocializmus alapkőletétele volt, mert ez teremtette meg a termelésben a két fő osztályt: tőkés kizsákmányolót és kizsákmányolt proletár osztályt. Ebben a modern termelési rendben a verseny viszi a főszerepet. Ha egv tőkés nem rendelkezik annyi tőkével, amivel versenyképes lehet, úgy összeállnak ketten, hárman, vagy részvénytársasággá alakulnak át, hogy a piacot mindenáron uralhassák. Száz és ezer számra dolgoznak az ilyen társaságoknál a munkások. De a részvénytársaságok sem bírják végre ezt az őrült versenyt és ekkor előállnak a nagybankok, akik még hatalmasabban bírják pénzelni az óriásira nőtt vállalatokat. A magáncégeket szinte nem is veszik már számításba. De a részvénytársaság sem az utolsó forma: jönnek utána a kartellek, akik kizárják az egynemű iparágban a versenyt, mert megállapítják a közös árakat, ami a fogyasztó közönség Tokozott kiuzsorázását jelenti. Nálunk is már teljesen elterjedt a kartellek különfélesége, amik egyébként ugyancsak nem lesznek hosszú életűek. Amerikában mármeg is van az újabb alakulat: ez pedig a tröszt. Azt jelenti ez, hogy az egyes iparáaak összes telepeit egy közös tulajdonná teszik a magukat jól ki nem fizető üzemeket beszüntetik, a termelést összehalmozzák. A trösztök most már a külföldi versenytársakat igyekeznek tönkretenni, ami sok esetben sikerült is nekik. Kialakul így tehát az a helyzet, hogy a termelési tőke mindinkább kisebb számú tőkés kezébe összpontosul és a középosztály alsóbb rétegei mindegyre siklanak vissza a proleariátus osztályába. Az egyik oldalon mindegyre kevesebb számú, de nagyobb — vagyonú tőkésosztály alakul szemben a másik oldalon alakuló mindegyre nagyobb számú, de teljesen vagyontalan, csak a munkaerejével rendelkező proletárok osztályával. Az a vád tehát, hogy a majdani szocialista társadalomban nem érvényesülhetnek az egyéni képességek, nem igaz, mert éppen ebben a polgári társadalomban a legalsóbb néposztályok alig jönnek valamely kulturális téren számításba, így a művészet térés sem. Mindenféle csak a polgári morál szájíze szerint történik. A szocialista társadalomban ellenben másként lesz. Már most is van szocialista morál, szocialista irodalom, művészet politika és egyéb, még pedig külömb, mint a mai polgári társadalomé De mindez még másként lesz, ha a nagy tömegek teljes jogukkal lesznek felruházva. Ma még a munkásság művészi érzéke nem lehet annyira kifejlődve, mint azoké az osztályoké, akik vagyoni tehetségüknél fogva ebben képezhetik is magukat. Ha majd a munkásosztály is bírni fog azzal a tehetséggel, akkor a proletártömegek fognak dominálni a művészet terén is, a tömegek fogják uralni a kultúra egyéb ágait is. Ha igaz az, hogy a művészet finomítja a lelkeket, akkor a tömegeknek arra kell törekedniök, hogy ezt a művészetet maguknak hozzáférhetővé tegyék. Ezt hisszük, hogy el is fogjuk valaha érhetni, és az bizonyos, hogy csak a szocialista társadalom művészete lehet az igazi művészet, mert abban a társadalomban a művészet a tömegek lelkében fog gyökerezni és abból fog fakadni. A nagyszerű előadást a hallgatóság viharos tapsa kísérte, aminek itt csak természetesen rövid kivonatát adhattuk. Munkás, 1914. március 15. 3—4. p. (Kultúra és szocializmus.)