Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Kovács András: A Porges-féle magán kereskedelmi középtanoda

ral, laboratóriummal, szakkönyvtárral stb. kell rendelkeznie. Nagy baja a magánintézetnek a magas tandíj, ami magániskoláknál természetes, hiszen ebből tartja fönn magát, de sok szülőt visszariaszt. Végül be kell vallanunk, hogy nem nagy előnye intézetünknek a magánjellege, — érvel a folyamodó. Külföldön a legjobb hírű szakiskolák többnyire magánkézben vannak, de nálunk egyes intézetek gálád és lelkiismeretlen visszaélése és manipulációi folytán még olyan becsületesen, szabályszerűen és tiszta kézzel dolgozó iskolával szemben is bizonyos tartózkodással viselkedik a nagyközönség, s nem ritkán labdajátéka egyesek szeszélyének, rosszakaratának és előítéletének. A magánintézet vezetője az intézetből él. Az iskola érdeke a legszorosabb connexióban áll az ő egyéni érdekeivel. Ez egyrészről jó; másrészről — minthogy nagyon is rá van utalva a tandíjakra — bizonyos függő viszonyban áll a növendékeive! szemben. Bizonytalan, lehetetlen, szomorú állapotok ezek, amelyen változtatni kell! Az intézet negyedszázadon át küzdött a bajokkal anélkül, hogy akár az állam, akár a város, vagy valamelyik erkölcsi testület segítségére sietett volna. A folyton növekvő igények követelik, itt az ideje annak, hogy az intézetért is tegyünk valamit! Az akkor létező hazai kereskedelmi iskolák általában vagy államiak, vagy magánintézetek, vagy valami erkölcsi testület (kamara, csarnok, hitközség) tulajdonában voltak. Magániskolák különben már alig voltak a múlt század végén. Pesten a Rőser János és Aranyosi-féle, vidéken egyedül a Porgesféle, pécsi. A gyakorlat bebizonyította, hogy legjobban azok a kereskedelmi iskolák feleltek meg a kívánalmaknak, amelyek kamarai, vagy kereskedelmi társulat kezében voltak. Ezek voltak a leglátogatottabbak is. A budapesti kereskedelmi akadémiának 443, a kolozsvárinak 234, a pozsonyinak 289, az aradinak 171, a debreceninek 131, a nagyváradinak 130 tanulója volt 1888-ban. A Kereskedelmi Kamara csak abban az esetben lett volna hajlandó segítő kezét rátenni a Porges-féle intézetre, ha az állam sem zárkózik el a támogatástól.

36 A kormány azonban mereven elzárkózott ettől, így ez a terv is meghiúsult. Kétség és a jövőtől való félelem jegyében lépte át a negyedszázados jubileumát ünneplő iskola a századfordulót. Igazgatója keserűen állapítja meg az 1899-1900. tanév állapotáról és működéséről írott zárójelentésében: ,,Dacára annak, hogy egyike az ország legrégibb szakiskoláinak, több ízben történt kérelmezés ellenére semminemű támogatásban nem részesül sem az állam, sem a város, sem a kamara részéről. De még a tanárok nyugdíjegyesületbe való felvételét is megtagadta tőlünk a magas kormány, aminek sajnos következménye, hogy sokkal több fizetést adunk a tanároknak, mint az állam, rendes tanárt alig vagyunk képesek kapni." Az intézet a kiadásokat még mindig kizárólag a tandíjakból kénytelen fedezni.

37 A belső válság ellenére országosan elismert jó híre van az iskolának. A főgimnáziumokon és a főreáliskolákon kívül az ország néhány felsőkereskedelmi iskolája között említi felhívásában a Vasúti Tisztképző Tanfolyam Igazgatósága, a Porges-féle pécsi iskolát. Az itt szerzett érettségi bizonyítvány birtokában tehát szívesen látták az iskola növendékeit vasúti tiszti állásra, ill. előbb tanfolyamra.

38 A XX. század változtatással köszöntött be a kereskedelmi oktatásban. Megszervezték a Kereskedelmi Iskolák Főigazgatóságát, a kereskedelmi szakoktatási intézmények közvetlen felügyeleti hatóságát.

39