Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Nagy Lajos — Fetter Antal: Régi magánkutak Pécsen

forint volt. 18ó4-ben a már ismertetett indok alapján a vízbért vissamenőleg is elengedték; utódai, Bán József, majd később Girk Alajos sem fizették. A telken csak egy udvari csorgó kút volt, amelyet a 9. sz. ház északnyugati sarkától néhány méterre építettek a falkerítésbe. A szomszéd ház kertje végébe épített medencéből kapott vizet. Faragásokkal díszített, homokkő tartályos falikút volt; két éve az udvar keleti falához épített kamrasor egyik helyiségében még láttuk. Azóta a sort lebontották és fából épített irodát állítottak a kút elé. A Káptalan utcai kanonoki házak közül az 1. és a 2. számú magánkútjába szintén az utca északnyugati sarkára épített közkútból jutott víz. A Káptalan u. 2. sz. házban 1788-ban Koller kanonok lakott. A nagy vitával épült magánkútját Koller elköltözése után (1792) nem említik. 1862- ben, az itt lakó Vörös Mihály őrkanonok engedélyt kért a tanácstól a víz bevezetésére;

241 a beleegyezést 1863-ban kapta meg

242 A városi pénztárkönyvek szerint Vörös Mihály 1868-ban fizetett utoljára vízbért. Az 1867. évi káptalani jegyzőkönyvbe viszont ezt jegyezték be: „Vörös kanonok volt házában a kerítés összeroskadással fenyeget, hová a boldogult a vizet vezettette." A Káptalani ülés új víztárolótartály és kerítés építését rendelte el.

243 Az előző tanulmányunkhoz mellékelt Lukrits-féle térkép eredeti példányán számos javítást, kaparást találtunk. A változtatások arra utalnak, hogy az volt a városi mérnökök hivatali példánya. A térképen a Káptalan utca déli határán, a kerítésen belül látható a sarki közkútból a 2. sz. ház irányába haladó vízvezeték nyomvonala. Ez lehetett Vörös kanonok kútjának a vezetéke. 1863- ban, nem sokkal Vörös kanonok kútjának az engedélyezése után a Káptalan utca 1. sz. házában lakó Virágh Mihály kanonok is bevezethette a vizet a házába.

244 Az engedélyezés szövege szerint az 1. számú házba a 2. számúból folyt a víz. Az alacsonyabban fekvő 2. számú ház tartálya közbeiktatásával nem tudták volna a magasabban fekvő 1. sz. ház csorgó tartályába juttatni a vizet. Műszakilag ezt csak úgy oldhatták meg, hogy az alsóbb medencét a fővezetékből leágazó mellékvezetéken át táplálták. Amikor a mellékvezetéket az alsóbb tartály vízszintje által szabályozott golyós úszószelep lezárta, a fővezetéken a magasabban fekvő kút felé áramlott a víz. A felsőbb tartály megteltével az ottani szelep lezárta a fővezetéket, a közkútban a víz szintje emelkedett. A rendszert tápláló Káptalan utcai kút és az 1. sz. ház tartálya közötti szintkülönbséget a közeli mérési pontok alapján becsülve mintegy 3 méternyinek találtuk (171 és 168 Afm). Ilyen kis szintkülönbséggel, 100 méternyi távolságra, rossz feltételek mellett (lassú esés, majd 40 méternyi távolságon meredek emelkedés kb. 8 méterrel magasabbra) még vascsöves vezetékkel is nehezen lehetett volna biztosítani az 1. sz. ház vízellátását. Bizonyára azért építettek 1868-ban új vezetéket a kúthoz. A további fejlemények ismertetése előtt ki kell térnünk a Káptalan utca 1858. évi rendezésére. Az említett évben meghalt a nagytekintélyű Kelemen József nagyprépost,

245 aki a Káptalan u. 3. sz. házban lakott. A város tanácsa a konzervatív szemléletű kanonok halála után érdemben is foglalkozhatott a Káptalan utca rendezésével. Bejelentették a káptalannak az utca szabályozásának a tervét.

246 A tanácsi irat szerint a néhai nagyprépost házának a kőkerítését „biztonsági és szépítészeti okból kellene" szabályozni. Az előzetes terv szerint a kerítés jókora részét északabbra szándékozták helyezni. Az úttest felett magasan 25 B. HELYTÖRTÉNETÍRÁS 1977. 385