Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez
lítottók, hogy nálunk nem szabad a németeknek magyar legényt, illetve a magyar mestereknek német legényt tartani. — Szegeden viszont 1835-ben külön magyar és külön német szűcs céh nyert szabadalmat. (Eperjessy, 1967. 226. I.) A pécsi szűcsök viszont csupán egy privilégiumot kaptak, — mint fentebb is említettük — 1844-ben a szíjgyártókkal és a nyereggyártókkal együtt, de azelőtt is céhes keretek között működtek. 24 OL Ht. Dep. Civ. 1813/6/34. 25 OL Ht. Dep. Civ. 1817/31/8. és 1817/31/22. A Helytartótanács fogalmazványából megtudjuk, hogy ilyen ellentét a pesti és budai mesterek között is volt. A Helytartótanácsnak az a véleménye, hogy inkább egyesíteni kellene a két mesterséget (an non potius praestaret haec duo opificia conjungere?). 26 OL Ht. Dep. Civ. 1836/39/16. 27 Kataszter, 1976. 101. I. 28 OL Ht. Dep. Civ. 1834/39/5. 29 OL Ht. Dep. Civ. 1841/39/34. 30 Kataszter 1976. 100. I. 31 OL Ht. Dep. Civ. 1844/39/57. 32 Eperjessy, 1967. 221. I. A szíjgyártók magyar nyelvű kiváltságlevelet kaptak. 33 Kataszter, 1976. 98. I.: az 1718-ban adott szabadalomról van szó. 34 Az 1805., illetve 1813. céhszabályrendelet szerint ugyanis a korábbi kiváltságleveleket be kellett szolgáltatni. A céhek jelentékeny része azonban ennek az utasításnak nem tett eleget. Eperjessy, 1967. 26—27. I. és passim. 35 OL Ht. Dep. Civ. 1841/39/37. 36 Amint azt egy vándorlás alóli felmentésre irányuló kérelemben olvashatjuk: „mely sehol jobban nem űzetik, mint Baranya megyében." ÓL Ht. Dep. Civ. 1840/39/40. 37 OL Ht. Dep. Civ. 1847/39/2., 1847/39/74. A pécsi magistrátus a bocskorosok érdekeit védelmezve a sarutásokat eltiltotta a „fedeles bocskorok, vagyis . . . paraszt topánkák" szíjjal való varrásától. Erre a sarutások a Helytartótanácsnál panaszt tettek, s később a Kancellária is beavatkozott az ügybe. A Helytartótanács nem hagyta jóvá a város eltiltó határozatát, mivel a sarutások „födeles bocskort... régi időktül fogva mindig készítettek." A város 1842. évi jelentése szerint a bocskoros vargáktól az 1805. évi rendelet szerint a „privilégium coehale elvétetett", ezért egy kiváltságlevélnek ,,taksa füzetes nélkül leendő kiadatását" javasolják. A „céhnek" szerintük 20 remekelt tagja van. A bocskorkészítő vargák 1843-ban a Helytartótanácshoz fordultak azzal a kéréssel, hogy az előző évi határozatot változtassa meg, és tiltsa el konkurenseiket a munkától. Felterjesztésük főként néprajzi, illetve technika történeti szempontból figyelemre méltó. A „paraszt topánkát" ... a „köznép . . . mindenkor jobban kedveli. . . (benne) a járás igen könnyű . . , egy bőrkapcával ellátva száraz időben, esőben, sárban . . . lehet viselni . . . mind a talp-, mind a fejbőr... tökéletesen puhára ki van készítve, holott más bocskorokban temérdek kapca kívántatik." Versenytársaik, a sarutások vagy „vörös vargák... a nyers marhabőrt három-négy nap alatt, míg a bőre lepállik, kevés költséggel égerfa héjából készített csávában áztatva készítik, és azonnal abból bocskorokat fűznek. . . (ezek) . . . csak száraz időben használhatók... a bocskortalp. . . nincs jól kikészítve, igen kemény, s inkább törik, mintsem hogy a lábnyomásnak engedne." A bocskor varró vargák nem akarnak amazokkal egy céhbe állni. Mint állítják, 43 (?) éve van „céhük", s övékéhez hasonló céh Szekszárdon működik. — Hogy a bocskorvargák mikor kaptak céhszabadalmat, nem tudjuk biztosan. A Kataszterben a pécsi bocskorkészítőkre (peronifex) nem találunk utalást. A városi hatóság azonban céhként kezelte ezt a mesterséget. A céhes mesterségeknek a 14. sz. jegyzetben említett 1828. évi városi összeírásába 17 bocskorost jegyeztek be, megkülönböztetve a vargáktól, akik száma a consignatio-ban 34 volt. 38 Kataszter, 1976. 98—102. I.: csupán a fazekasoknak 1845-ben adományozott privilégiumát és a kéményseprőkét, akik más szabad királyi városokkal és mezővárosokkal együtt 1819-ben kaptak szabadalmat, nem tünteti fel. 39 Ld. a 14. sz. jegyzetet: konskripciós összeírás. 40 Kataszter, 1976. 99. I. 41 Eperjessy, 1967. 27—30. I. 42 A restauráció alkalmával készült összeírások mesterségnévjegyzékét ezért érdemes felhasználni a Céhkataszter I. kötetében található igen alapos és részletes mesterségnévszótár kiegészítésére is. 43 OL Ht. Dep. Civ. 1832/39/26. Tabella Opificum, Artificium in Gremio Liberae Regiaeque Civitate Quinqueecclesiensis existentium , . . pro anno 1828 submissa. 4 '' OL Ht. Dep. Civ. 1839/39/21. Tabella Opificum artificium... pro anno 1832 submissa. 4 ''/ a OL Ht. Dep. Civ. 1812/20/22. 45 Kovács Alajos dr. (Pécs lakosságának összetétele. Magyar Statisztikai Szemle. VI. évf.
