Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez
31. nyomdász — 1 harmadik osztályú mester. 32. kéményseprő — 1 harmadik osztályú mester. 33. útburkoíó (strator viarum) — 1 harmadik osztályú mester. 34. kefekötő — 1 második osztályú mester. 35. puskaműves (itt pixidum confector) — 1 harmadik osztályú mester. 36. gyógyszerész (pharmacopola) — 2 első osztályú mester. 37. hálókészítő (retiarius) — 2 mester: 1 első és 1 második osztályú. 38. paplankészítő (itt tegumentorum confector) —1 harmadik osztályú mester. 39. üveges — 5 mester: 1 első, 1 második, és 3 harmadik osztályú. Megállapíthatjuk tehát, hogy a városi tanács által céhesnek tekintett 37 mesterségen kívül további 4 ugyancsak céhes iparágat fedezhetünk fel a céhen kívüliként kezeltek között, négyet (a halászt, az órást, a reszelővágót és a szerszámkészítőt) pedig a Kancelláriától privilegizáltak között találunk. Eszerint a céhes mesterségek száma 37-J-4+4, vagyis 45 volt, a céhen kívülieké pedig 39—4, vagyis 35, az összes iparágé eszerint 80. A céhes és céhen kívüli iparágak számában tehát a polgári forradalom előtti évtizedekben Pécsett nincs nagy különbség. Mégis a céhek javára billen inkább a mérleg, figyelembe véve a céhes mesterek (568) és a céhen kívüliek (124) száma közti fentebb jelzett nagy eltérést. Figyelemre méltó viszont néhány ritkább, az iparon belüli munkamegosztás fejlettségére utaló céhen kívüli iparág: pl. a tűkészítő és tűgyártó, a gyűrűkészítő, a harangöntő, a könyvkötő, a vörös rézműves, a cukrász, a kávés, a kolbászcsináló, a kertész, az ónöntő, a masamód, a festő, a nyomdász, az útburkoíó, a gyógyszerész, a paplankészítő, stb. megjelenése, amely egyben a városi életmód magasabb színvonalát és a vásárlóközönség ilyen irányú szükségletét is jelzi. A pécsi kézművesipar problémáit vizsgáló kutató abban a szerencsés helyzetben van, hogy ugyanabból az időszakból további összeírások állnak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik a behatóbb elemzést. A városi tisztségviselők újraválasztása (restauráció) alkalmával ugyanis a szabad királyi városok nem csupán a belső és külső tanács (a Választott Község) új tagjainak névsorát állították össze a királyi biztosok, illetve a Helytartótanács Városi Osztálya részére, hanem többek között számot adtak költségvetésükről, a városi jövedelmek és kiadások kezeléséről, az árvapénztár ügyeiről stb., és összeírták a kebelükben működő kézműves mesterségeket, közölve a mesterek, továbbá legényeik és inasaik számát is. Egyik-másik városban — mint pl. Pécsett — nyomtatott űrlapot is készítettek, amelyen az összes általunk ismert mesterséget feltüntették 42 , de természetesen csak azokat a rovatokat töltötték ki, amely mesterségek képviselői náluk megtalálhatóak voltak. A pécsi anyagban két restaurációs kézműipari összesítésre bukkantunk. Az egyik éppen 1828 október 21-én kelt 43 , de nem azonos az ugyancsak 1828-ból való, előbb elemzett konskripciós összeírással, amit többek között az is mutat, hogy az előbbi — mint láttuk — 39+37, összesen 76 iparágat tüntet föl, a restaurációsban pedig 84-et találunk. A két összeírást egyébként nem ugyanaz a bizottság (illetve személy) készítette, amit az is bizonyít, hogy több azonos iparágat szinonim kifejezéssel jelöltek (pl. asciarius-fabrilignarius: ács, funifex-restiarius: kötélgyártó, pixidum confector-sclopetarius: puskaműves, tabacae confector-tabacarius: dohánykészítő, stannifusorstannarius: ónöntő, spacicaminarius-caminarius: kéményseprő). Az 1828. évin kívül rendelkezésünkre álló másik restaurációs összeírás 1838-ben kelt. 44 Az alábbiakban e két összeírást egymás mellett mutatjuk be, az iparágak latinnyelvű megjelölésének alfabetikus rendjében.
