Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez

A pécsi kézműipar reformkori történetéhez EPERJESSY GÉZA Történeti irodalmunk egyik sokat vitatott kérdése, hogy a feudalizmus válságának korában a gazdasági élet, a közigazgatási funkciók, a kulturális szerep, illetve a népességtömörülés közül melyik tényező — vagy azok együttesen — határozzák-e meg a közép-kelet-európai s azon belül a hazai városfejlődést. A kutatók általában megegyeznek abban, hogy Nyugat-Európában kezdettől fogva inkább az ipar, Közép-Kelet-Európában pedig az adminisztratív tevékenység s kiváltképp a kereskedelemmel összefonódó mezőgazdasági árutermelés játszott nagyobb szerepet a városodásban.

1 Rúzsás Lajos mutatott rá arra, hogy a feudalizmus utolsó szakaszában a nyolc dunántúli szabad királyi város (Pécs, Sopron, Székesfehérvár, Esztergom, Kőszeg, Kismarton, Ruszt és Győr) közül az első hétben a 19. század végéig a bortermelés és borkereskedés volt a kereskedelmi tőke legfontosabb forrása, Győr pedig gabonakereskedelmének köszönhette felvirágzását.

2 Rúzsás tanulmányából tudjuk, hogy a bortermelés Pécsett a 19. század derekán még kiterjedtebb volt, mint a 18. században; haszna a város kereskedői és iparosai jövedelmének jelentős részét adta, s a pécsi ipari vállalkozók még a 19. század végén is foglalkoztak bortermeléssel és borkereskedéssel.

3 Nem tarthatjuk tehát véletlennek, hogy Pécs város tanácsa s a városok életének legapróbb részleteibe is beleavatkozó központi kormányszékek

4 a lakosság mezei gazdálkodásával s főként a szőlőműveléssel is oly sokat törődtek. A Királyi Kamara pl. a Pécs határában tartható juhok számát 1836ban 1200-ban határozta meg, s a Mecsekben egy 600 holdas legelőt jelölt ki részükre.

5 A szőlőművelés rendjét, az arra felügyelő tisztségviselők jogait és kötelességeit többször is, így 1787-ben, majd 1816-ban is szabályozták.

6 Jelen tanulmányban nincs arra módunk, hogy Pécs gazdaságának egészét, így a mezőgazdaságot, a szőlőművelést, az ipart és a kereskedelmet részletesebben vizsgálat alá vegyük. Figyelmünket főként a kézműiparra kívánjuk fordítani. Előre kell azonban bocsátanunk, hogy a rendelkezésünkre álló — elsősorban az Országos Levéltárban felkutatott — források, -— továbbá ,,A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere"^ is megerősítik: a pécsi céhes és céhen kívüli kézművesek nem csupán ipari tevékenységet folytattak, hanem mezőgazdasággal és szőlőműveléssel is foglalkoztak. Sokan voltak köztük olyanok, akik az évnek csupán egy részében űzték mesterségüket, nyáron inkább mezei munkát végeztek — más szabad királyi városok és mezővárosok iparűzőihez hasonlóan,

8 s vagyonuk