Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Fűzi János: Néhány észrevétel a baranyai nemzetiségi községek szegényparaszti népességének statisztikai vizsgálata kapcsán 1920— 1944

derkény 73,60%, Baranyából. Aztán Tolnából: Alsónána 76,14%, Aparhant 82,18%, Felsőnána 73,30%. Izmény 85,46%), Kéty 79,04%, Kisdorog 71,15%, Majos 82,56%, Mucsfa 75,92%, Tokod 79,02% stb. Tolna megyében egyébként a megyei szántó arány is magas (67,21%). Ugyanakkor a nagyobb létszámú nemzetiségiektől mentes Somogyban (95,14% magyar) és Zala megyében (96,9% magyar) nemcsak a baranyai, tolnai német községek de az egész megyék átlagánál, sőt az országosnál is alacsonyabb a szántóföld részesedése: Somogyban 53,99%, Zalában 28,84%. De például Szulokban (Somogy m. német község) 74,52%, Kercseligeten (szintén somogyi német község) 61,71%, a szántó arány, vagy Ecsenyben 81,60%, Gadácson 84,53%. Mindegyik somogyi német falu. Addig, amíg a kertművelés a baranyai német községekben nem éri el a megyei arányt, 1,52 : 1,74) — a megye előnyére —, de Somogyban sem. A megyei arány 1,19, de például Szulokban 1,00%, Gadácson, Miklósiban, Somogydöröcskén az egy százalékot sem éri el, Kercseligeten 0,35%, a délszláv községekben meghaladja a megyei átlagot: 5,55 : 1 74. Ugyancsak az intenzív gazdálkodást bizonyítja az, szemben a megyei átlaggal a nemzetiségi (nem kiemelten vizsgált) községek átlagával és az országossal is, a német községekben a rét és a legelő viszonya eltérő. Az öszszes többi imént említett kategóriával szemben a német községekben a rét aránya jóval magasabb a legelőnél. Ez sehol másutt nem tapasztalható Baranyában.

42 A nagyobb jövedelmezőség, a nagyobb jólét egy másik forrása a szőlőművelés. Ez itt Baranya megyében minden vizsgált kategóriánál nagyobb arányt mutat. Jóval felette van az országos értéknek is. Ez a kép némelyik, jómódúnak ismert baranyai német községben egészen kiemelkedő arányokat öltött. Az országos 2,21%-kal, a megyei 2,55%. kai szemben például Babarcon 4,50%, Hásságyon 10,37%, Hidason 6,39%, Kisnyárádon 6,48%; Lánycsókon 3,88% Majson 4,12%, Máriakéménden 10,76%, Monyoródon 10,50%, Palotabozsokon 7,16%, Somberekben 4 19%, Szajkón 5,22%, Szederkényben 9,54%, Véménden 4,96% és Villányban 19,68%. Természetesen vannak olyan német községek, ahol az átlagot csak megközelíti, vagy akörül mozog a szőlő aránya. Ez a megállapítás igazolódik Somogyban is, ahol a hét (nyolcvan százalékon felüli) német község mindegyikében ugyanez tapasztalható — kivétel nélkül. A szőlő arányának megyei átlaga Somogyban 1,69%, ugyanakkor Ecsenyben 1,98%, Gadácson 4,65%, Kercsligeten 1,92%, Miklósiban 3,08%, Somogydöröcskén 5,49%, Szoroiadon 1,96%, és Szulokban 2,55% volt. Megjegyzendő, hogy a somogyi német falvak egyike sem tartozik a hagyományos szőlőtermesztő Balaton menti területhez. A Tolna megyei adatok is azt mutatják, hogy a német községek szőlőaránya magasabb az átlagosnál. Amíg a megyei átlag 3,85%, addig a nyolcvan százalékosnál magasabb német lakossággal rendelkező 35 tolnai község átlaga 4,03% volt a harmincas évek közepén. Mellesleg Tolnában még érdemes megjegyezni, hogy van néhány német község, ahol a szántóföld aránya feltűnően alacsony (Bátaapáti 43,38%, Duzs 27,78%, Nagyszékely 46,33%,). Nos, ezek régi nagy erdőségekkel körülvett falvak, melyeknek földterületéből az előbbi sorrendben 40,50%-ot, 46,72%-ot, és 26,07%-ot foglal el az erdő. Meg kell jegyezni, hogy még ezekben a községekben is jelentős a szőlő: Duzson például 6,80%, Nagyszékelyen 4,4T%.

43