Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Fűzi János: Néhány észrevétel a baranyai nemzetiségi községek szegényparaszti népességének statisztikai vizsgálata kapcsán 1920— 1944

nincstelenek (mezőgazdasági cselédek és munkások) 90,4%-a volt magyar anyanyelvű, míg megyénkben ezek az arányok 94,1%, illetve 57,9%-osak. A legszegényebbek között is többségben voltak a magyarok, jóllehet Magyarország összes német nyelvű agrárnincstelenjéből 27,3% volt a baranyai gazdasági cselédek és 16,8%-a a baranyai mezőgazdasági munkások aránya.

18 E számok is azt mutatják, hogy az ország összes német nyelvű agrárproletár keresőjének 18,4%-a élt Baranya megyében. Ebből kifolyólag nyilvánvaló természetes igény volt a baranyai nemzetiségi népesség részéről is az a törekvés, hogy valamilyen elérhető módon földhöz jusson. Arra vonatkozóan, hogy az ún. Nagyatádi-féle földreform során hány nemzetiségi agrárproletár és szegényparaszt jutott földhöz, hiteles adataink nem állnak rendelkezésre. „Talán sehol sincs Magyarországon olyan nagy földéhség, mint a német falvakban, ahol maroknyi nagyparaszt áll szemben a törpebirtokok tömegével, akik néhány barázdán immár sem élni sem meghalni nem tudnak. Az egyetlen mentség ez ellen a járvány ellen a földreform."

19 Az azonban bizonyos, hogy az ehhez a „földbirtokrendezési akcióhoz" kapcsolódó, illetve vele egyidőben lebonyolított „vitézi" telekjuttatások a nemzetiségi községeket alig érintették. A Baranyában juttatott 96 vitézi telekből 8 esett német községre (Bezedek 1, lllocska 2, Vókány 3, Hegyhátmaróc 1, Szágy 1) összesen öt községet érintve, és kettő történt vegyes nemzetiségű községben; Nagykozár 1, Pogány 1, összesen kettő községet érintve. Ez utóbbiakban egyaránt megtalálható a magyar, a német és a délszláv anyanyelvű lakosság.

20 Az sem érdektelen, hogy azt vizsgáljuk, mennyi földet osztottak e hét községben a vitézeknek. Bezedeken 6 kh-at, lllocskán két telekben 25 holdat, Vókányban három telekben 32 holdat, Hegyhátmarócon 9 holdat, Szágyon 15 holdat, Nagykozárban 7 holdat, és Pogányban 4 kh-at adtak a „vitézek"-nek. A megyében 96 telekben kiosztott 2373 kh földből 98 kh, azaz 4,12%-a esett nemzetiségi községekre . Az átlagos kiosztott földterület 9,8 kh.

21 Ez olyan alacsony, hogy sem az országos átlagot, (18,8 kh), sem a megyeit meg sem közelíti (24,7 kh). Az bizonyos, hogy a Nagyatádi-féle földreform sem a magyar, sem pedig a nemzetiségi községek nyomorgóinak igényeit nem elégítette ki, annak ellenére, hogy ,, . . . a földigénylés . . . már egy ízben kielégítést nyert, mégis az újabb letelepedés és családalapítások révén a jelenben is vannak . . . mintegy 50—60-an, akik . . . jogosultak."

22 fogalmaz az egyik német község főjegyzője jelentésében. Az kétségtelen (és számokkal bizonyítható), hogy a nyolcvan százalékon felüli nemzetiségi lakosságú községekben is érvényesült az az országos és megyei tendencia, hogy 1920 és 1930 között csökkent a teljesen földtelen agrárproletárok száma. Kevesebb lett a mezőgazdasági cselédség aránya a német községekben is, ámbár ez a csökkenés jóval elmarad a mezőgazdasági munkásság számának csökkenése mögött. Míg hatvan baranyai német községben a Nagyatádi-féle földreform ideje alatt — a húszas években — 296tal lett kevesebb a mezőgazdasági cselédek száma, addig ugyanezekben a falvakban 1756-tal csökkent a mezőgazdasági munkások keresőinek létszáma. Ha az eredeti, 1920-as létszámot száznak tekintjük, akkor a mezőgazdasági cselédek aránya 80,34%-ára csökkent, míg a mezőgazdasági munkásoké 59,89%-ára, összehasonlítva a baranyai adatokkal megállapíthatjuk, hogy a baranyai 93,59%-ra való csökkenés az előbbiek esetében, és a 72,18%-ra való csökkenés a mezőgazdasági munkásoknál tendenciájában