Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Fűzi János: Néhány észrevétel a baranyai nemzetiségi községek szegényparaszti népességének statisztikai vizsgálata kapcsán 1920— 1944

,,A német telepesek többségét kitevő parasztság helyzete minden tekintetben jobb volt a magyar jobbágyság helyzeténél. Eleve kedvező feltételekkel jöttek, itt adó és más egyéb kedvezményekben részesültek és ,, . . . szerződéses jobbágyi viszonyok között helyzetük sokkal jobb volt, mint az ország magyar és nem magyar örökös jobbágyaié."

12 Privilegizált helyzetüket a későbbiek során is meg tudták tartani. ,,A Habsburgok magyarországi uralmának időszakában a németség politikai és kulturális tekintetben sem szorulhatott hátrányos helyzetbe, nem tartozott az elnyomott nemzetiségek közé."

13 A kiegyezés utáni erőszakos asszimilációs törekvés jelentős eredményekkel járt a németség körében, elsősorban a városokban. Ugyanakkor az asszimiláció nem érintette a parasztságot. A német falvak lakossága ,, . . . beleértve az értelmiséget, a papot és a tanítót is, nem magyarosodott, fenntartotta német jellegét még a magyar környezetben is. Ennek az lett a következménye, hogy a századforduló után a német nemzetiségi politikusok figyelme a parasztság felé fordult."

14 A német parasztságnak ezt a magatartását némileg megkönnyítette, hogy a délszlávoktól eltérően tömörebb telepeket alkotnak. A német települések Baranyában és vele szorosan területileg összefüggően Tolnában olyan módon helyezkednek el, hogy a fő lakóterületük Keszőhidegkút—Csibrák—Mágocs— Komló—Pécs—Villány, illetve a Sió-csatorna—Szekszárd—Bátaszék—lllocska vonallal határolt. Ezeken kívül csak a régi, ún. hegyháti járásban található néhány jelentősebb német község. Somogyban inkább a Koppány folyó környékén. Dolgozatomban szükségesnek tartom megvizsgálni községsoros részletezéssel és nemzetiségi községi csoportosítással, hogy miként alakult a két háború közötti időben a nemzetiségi községek szegényparasztságának helyzete, elsősorban a földtulajdonviszonyok, s a mezőgazdasági cselédség és munkásság létszáma. Vizsgálni szeretném, hogy van-e eltérés a német és a magyar, a délszláv és a magyar, illetve a nemzetiségi községek között. Észlelhető-e eltérés az agrárproletárok számában, a szegényparasztság számában, a gyarapodás vagy elszegényedés ütemében. Érdemes a számok tükrében tájékozódni az egy főre jutó földterület és gazdaságszám vonatkozásában. Szeretném kimutatni a hasonlóságokat és különbségeket a magyar, a német, a délszláv községek földvagyon helyzetében. Adatok bizonyítják, hogy a gazdagság vagy a szegénység nem nemzetiségi hovatartozás függvénye, és hogy az agrárszegénység nem csak a magyarokra volt jellemző. A tőkés-nagybirtokos uralkodó osztály által megnyomorított parasztság nem nyelvi hovatartozása miatt volt nyomorult és kisebbrendű, hanem ,, . . . földtelensége vagy töredék-nyomorparcellán való tengődése, rendkívüli kulturális elmaradottsága és társadalmi kivetettsége" révén.

15 Hazánk nemzetiségeit vizsgálva a történettudomány sokáig megelégedett olyan pozitivista jellegű eredményekkel, melyek leleplezték a nemzetiség hátrányos helyzetét — legtöbbször állampolgári vonatkozásban feltárták a rossz, diszkriminált állapotukat. Ez természetesen önmagában is jelentős, de nem elegendő. A marxista történetszemlélet nem elégedhet meg azzal, hogy a nemzetiség, egy adott nemzetiség egészét egynek tekintse, és a hazai nemzetiségeiket ne tulajdon- és osztályviszonyaik alapján vizsgálja. 1920-ban, az ellenforradalmi rendszer kezdetén a baranyai mezőgazdasági kereső népesség 89 72ó fő volt — segítő családtagokkal együtt —,