Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása

dítottuk le és dolgoztuk fel, s itt a továbbiakban szekcsői—mohácsi szandzsák néven említjük. A török összeírások első oldalán az akkori szultán stilizáltán leírt neve és címe, a tugra áll. Az összeírás szövege előtt a szandzsák nevét és a nahije nevét olvashatjuk, s azután — helynevek alatt — az egyes helységek adófizetőinek névsorát és az adófajták megnevezéseit láthatjuk. Az adóztatásra vonatkozó utasításokat, az összeírások elé bemásolt kanunname tételesen tartalmazza. A szekcsői—mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása elé is bemásolásra került ilyen kanunname, amelyhez hasonlót 1547-ből már korábban teljes szövegében közöltünké

2 A török összeírásokban leírt helynevek közzétételének módja a fonetikus átírást, illetve visszaírást követi, mert a magyar helyneveket a török leírójuk, az adórovó a magyar köznyelvi kiejtés szerint írta le úgy, ahogy hallotta, illetőleg saját írását olvasva ejtette vagy ejteni igyekezett. Feltételezhető azonban, hogy bizonyos nagyobb vásáros helyek és városok esetében már korábban kialakult délszláv-helynév átvételére is sor kerülhetett, mivel a magyarországi törökök a nyugat-balkáni, vagy nyugat-ruméliai török nyelvjárás kiejtési szabályai szerint ejtették a török nyelvet és ezeket a kiejtési szabályokat, főleg a mohamedán bosnyákok délszláv nyelvéből alakították ki. Ilyen helynevek pl.: Szekcső—Szekcsuj, Danóc—Danofcse, Mohács— Mihacs, Dályok—Daloka stb. A szekcsői—mohácsi szandzsák 1591. évi területi kiterjedése magába foglalta Kelet-Baranyát a Duna és Krassó (Karasica) folyók közötti területsávon, le egészen a Dráva folyó torkolatáig. Ez a szandzsákot alkotó területsáv, három, a szandzsáknál kisebb területegységre tagolódott fel: a szekcsői, a mohácsi és a baranyavári nahije területére. A szandzsákot alkotó három nahije területének helységeit; a városok, a falvak, a puszták, a malmok, a majorok és a halastavak helyneveinek lejegyzett számából a települési és népességi körülményeket és a gazdálkodási sajátos különbözőségeket kívánjuk részletesebben ismertetni.

13 Az adóösszeírásban feljegyzett helységek megnevezésére utaló városok, falvak és puszták megkülönböztetett számából következtetve a legsűrűbb településrendszer a baranyavári nahije területén alakult ki. Ez a terület azonban a legkevesebb malmot működtette, viszont itt került összeírásra a legtöbb megadóztatott halastó. A baranyavári nahije 61 összeírt lakott helységére 60 halastó esett: ezekből a törökök Laskón 43, Vörösmarton 8, Ugfalván 8, Kopácson 1 halastavat jegyeztek fel. A legjelentősebb halászat tehát a Duna—Dráva között ezen a négy helyen folyt. Egy korábbi 1556 körüli részletes adóösszeírásban Laskón akkor még csupán hat halastó került adóztatásra, ami esetlegesen arra utal, hogy a halászat török uralom alatti fellendülése a kereskedelem visszaesésével függött össze. Mohács város esetében is hasonló folyamatot figyeltünk meg. Nahijenév összesen Baranyavár Mohács Szekcső Város 3 3 1 1 Falu 58 30 22 110 Puszta 33 15 8 56 Malom 22 17 37 76 Major 6 3 1 10 Halastó 60 19 7 86 1. táblázat. A szekcsői—mohács! szandzsák 1591. évi települési szerkezete