Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

vállalhatott, ha ezt a községi hatóság engedélyezte. A községi hatóságnak pedig azt a helyiséget, ahol a dajkálás, vagy szoptatás történt, a hatósági orvossal ellenőriztetnie kellett. A törvény megszabta azt is, hogy egy nő csak egy gyermeket vállalhat el szoptatásra. A községházán az elöljáróságnak nyilvántartást kellett vezetni a dajkálásba adott gyermekekről. A községi orvosnak ellenőriznie kellett a dajkáknak a kisgyermekekkel való bánásmódját. Büntetést kellett kiszabni arra a gondviselőre, aki altatót, vagy kábítószert adott a gondjaira bízott 7 éven aluli gyermeknek.

3 Intézkedett a törvény még arról is, hogy a népiskolákat az illető törvényhatóság ellenőriztesse, elsősorban a megyei tisztifőorvos segítségével, a hatóságoknak kötelességévé tette, hogy hathatós intézkedéseikkel szükség esetén gondoskodjanak az iskolai ragályos és fertőző betegségek megfékezéséről. A törvény a himlő elleni oltást állami feladattá tette. Elrendelte, hogy mindenki köteles a gondozására bízott kisgyermekeket első életévükben himlő ellen beoltatni. Az oltást csak orvos végezhette, aki ezen munkájáért állami díjazásban részesült, a falusi iskolákban végzett munkájához pedig a fuvart a községtől kapta. A himlőoltáshoz szükséges oltóanyagról a belügyminiszternek díjtalanul kellett gondoskodni.

4 Az anya- és csecsemővédelem kezdetleges kifejlesztése nyilvánult meg már a közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XIV. tc.-ben abban a tekintetben is, hogy intézkedett a községek szülésznőkkel való ellátásáról. Minden községnek szülésznőt kellett alkalmazni, ha legalább 1500 lakosa volt. A kisebb községeknek pedig közösen kellett szülésznőt tartani. A szülésznő a vagyontalan szülőnőnek díjtalanul, a vagyonosnak a község által megszabott díjért működött közre a szülésnél (146—148. §-ok). Az 1898:XXI. tc. rendelkezett az elhagyott gyermekek állami gondozásba való vételéről. A talált, vagy hatósági úton elhagyottá nyilvánított gyermekek gondozási, ápolási és nevelési költségeit 7 éves korig az országos betegápolási alapból kellett fedezni. A törvényt végrehajtó belügyminiszteri rendelet pedig az ilyen gyermekek gondozását a Szalárdi Mór által alapított és vezetett Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesületre bízta. Az országos betegápolási alapból fedezték a kórházban született csecsemők és szülő nők ápolási költségeit is.

5 Az állami gyermekmenhelyek és a pécsi gyermekmenhely Az országos törvényhozás az 1901. évi VIII. törvénycikkben rendelte el az állami gyermekmenhelyek felállítását. Ezt megelőzőleg — amint láttuk — csak magán és társadalmi kezdeményezések történtek lelencházak és gyermekmenhelyek létrehozására. Elsőnek még 1815-ben Sándor István tett 10000 forintos alapítványt egy budapesti lelencház felállítására. Több mint fél évszázad telt el azonban, amíg Budapesten lelencház, illetve gyermekmenedékhely létesült. A pesti nők hozták létre 1870-ben az első pesti gyermekmenedékhelyet. Ezt megelőzőleg pedig csupán annyi történt, hogy 1851-től kezdve a kolozsvári sebészeti intézettel kapcsolatban szervezték meg a csecsemők gondozását és az elhagyott gyermekeknek 12 éves korukig falura való kihelyezését. A már említett Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület 1885-től kezdve szintén tartott fenn Budapesten egy országos lelencházat. Ezenkívül még meglehetősen nagyszámú elhagyott magyar gyermeket gondoztak a bécsi lelencházban is.