Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

A gyermekvédelem és Baranya megye KOPASZ GÁBOR A gyermekvédelem elsődleges, kezdeti formája hazánkban is az árva gyermekek felkarolása, ügyeinek intézése volt. Az árvagondozás a feudális korba nyúlik vissza. A jobbágyfelszabadítás előtt az uradalmak feladata volt az uradalomhoz tartozó jobbágy községekben az árvaügyek, árvaszámadások ellenőrzése. A megmaradt uradalmi levéltárak ma is jelentős mennyiségű adatot tartalmaznak a feudális kori árva- és gyámügyre Baranya megyében is. A jobbágyfelszabadulás után az uradalmi jószágkormányzóságoknak és tiszttartóságoknak, a volt jobbágyközségek árvaügyi iratainak intézését az illetékes vármegyéhez kellett átadni, ahol a kapitalizmus egész korszakában, egy meglehetősen önálló hatáskörű szerv, a vármegyei árvaszék intézte az árvák ügyeit. A kapitalizmus fejlődése időszakában állították fel a legtöbb árvaházat, részint egyházi, részint világi társadalmi szervezés folytán. Az árvaházak sok esetben humanista érzésből létesített egyéni alapítványokból keletkeztek. Az árvaházak bennlakásos épületek voltak, ahol kb. 3—12 éves korig gondozták az árva gyermekeket. Hálószobák, tanulószobák, ebédlők és egyéb helyiségek álltak rendelkezésre. Pécs városának két árvaháza volt: a Rudolfinum árvaház és a Ma'essa árvaház. — A Rudolfinum 70 árva gyermek befogadására volt alkalmas. Épülete a Kórház téren volt, a régi városi kórház szomszédságában. Az árvaház 1858-ban létesült. Ma a megyei kórház céljait szolgálja. — A Matessa árvaházat 1886-ban szervezték, s 30 árvát gondoztak benne. Épületében ma a Dunántúli Tudományos Intézet van elhelyezve. Pécsett épült fel a Baranya megyei árvaház 1893-ban, a Damjanich utcában. 100 árva részére volt benne férőhely. A kapitalizmus korában intézményesen csak később fordult a figyelem a törvénytelen, lelenc, elhagyott gyermekek felé, s ekkor létesültek lelencházak, menedékhelyek, majd állami gyermekmenhelyek. Azonban a gyermekvédelmi munka kiszélesedése, majd egyre inkább állami irányítás alá kerülése alatt, továbbra is fennálltak az árvaházak intézményei. Hazánkban a nagyobb arányú intézményes gyermekvédelem csak a múlt század utolsó évtizedeiben indult meg. Ez a meginduló gyermekvédelmi munka először teljesen társadalmi kezdeményezésekből eredt, társadalmi jellegű volt. Szalárdi Mór (1851—1914) budapesti orvos volt a gyermekvédelmi munka egyik jeles kezdeményezője, aki alig volt 25 éves, amikor mozgalmat indí-