Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Móró Mária Anna: Olvasóegyletek és népkönyvtárak Baranyában 1914-ig

A Sellyei Kaszinó is rendelkezett nyomtatott katalógussal, állománya 1594 kötet. Az 1884. évben 56 olvasó vette igénybe, állománygyarapításra 100 forintot költöttek. A Siklósi Ellenzéki Kör könyvtára 187 kötettel bírt, ebből 140 volt magyar, 47 német nyelvű. 1884-ben 35 személy 135 kötetet kölcsönzött, az évi gyarapodás 45 kötet volt. A Vörösmarti Olvasókör állománya 212 kötet volt, 172 magyar, 40 német nyelvű.

8 A kilencvenes években indult meg az állami népkönyvtár-létesítési akció, a földmívelésügyi minisztérium gazdasági népkönyvtárakat adományozott azon községeknek, melyek képviselőtestületi határozattal kérték ezt, és vállalták a gondozásával járó feladatokat.

9 Ugyanezen időben indult meg a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa akciója is. Ezek kimondott célja volt az agrárszocialista irányultságú körök és egyletek ellensúlyozására „népnevelő" irodalommal látni el a falvakat. Ehhez jelentős összegű államsegély állt rendelkezésére, amit a négy nagy közművelődési egylet (az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület, a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, a Dunántúli Magyar Közművelődési Egyesület és a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület) osztott ki, sokszorosított kérőlapokat küldött szét a törvényhatóságok útján, fogadta a kérelmeket és a MKOT ajánló jegyzéke alapján összeállított gyűjteményeket megküldte a kérelmező egyleteknek vagy községeknek. Korszerű forma volt a vándorkönyvtárak létrehozása, 50—100 kötetnyi gyűjteményeket kaptak kis települések vagy egyletek, hogy adott helységben ha végigolvasták, új állományra cseréljék, — ilymódon lehetett volna biztosítani viszonylag nagy sokaság ellátását kisszámú könyvvel is, biztosított lett volna a megvásárolt könyvek magasfokú kihasználása. Az akció megindult, a vándorkönyvtárak azonban legtöbb helyen harminc évvel később is ugyanazon helységben voltak megtalálhatók — ha egyáltalán megvoltak még.

10 A DKE megpróbált beavatkozni a földmívelésügyi miniszteri akcióba is, körlevélben hívta fel a községeket, hogy általa kérelmezzék a gazdasági könyvtárak felállítását is, a minisztérium azonban fölöslegesnek tartotta ezt.

11 Felállított könyvtárai sorsát a minisztérium figyelemmel kísérte a későbbiek során is, 1913. III. 31-én felhívta a törvényhatóságokat, hogy három hónapon belül vizsgálják meg, és tegyenek jelentést a könyvtárak állapotáról, kihasználtságáról. A pécsi járás főszolgabírója jelentette 1913. május 14-én: „mind rendszeres kezelés alatt állanak, és czéljukat szolgálják." A baranyavári: „kezelés alatt vannak, de czéljukat csak igen kevéssé szolgálják, mert a könyvek magyar nyelvűek, a népség pedig a jelzett községekben német ill. horvát nyelvű." (Darázs, Lánycsók, Németbóly) A szentlőrinci: „rendszeres kezelés alatt állanak, czéljukat többé-kevésbé szolgálják, jobban a szépirodalmiak, kevésbé a tudományos és gazdaságiak." Az alispán összefoglaló jelentése helyett a következő feljegyzés áll: „részletes jelentésemet az összes adatok beérkezte, és a fennforgó rendkívüli állapotok megszűnte után kiegészítőlég fogom megtenni. 1914. december 17." A 91 könyvtár közül a jelentések szerint 4-nél hiányzik egy-két kötet, ajándékozásból gyarapodott kettő, a hetvehelyi 102, a mágocsi 30 kötettel.

12