Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Móró Mária Anna: Olvasóegyletek és népkönyvtárak Baranyában 1914-ig

Olvasóegyletekés népkönyvtárak Baranyában 1914-ig MÖRÓ MÁRIA ANNA A 19. század második felében Baranya megyében is sorra alakultak közművelődési célú egyletek és körök. Alakulásuk törvényes alapja az 1864. évi 44. törvénycikk, mely kimondja, hogy bármely nemzetiségű honpolgárnak joga van ,,a nyelv, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek mellett is az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba vagy egyletekbe összeállani" — így összeállván alapszabályokat kell alkotniok, s a kormánnyal jóváhagyatniuk. A törvény a végrehajtás mikéntjéről nem intézkedett, csak 1873-ban, az április 29-én kelt 1394. számú Belügyminiszteri rendelet mondta ki, hogy mindennemű egyesület köteles megalakulása előtt alapszabályait a törvényhatóság útján a belügyminiszterhez láttamozás céljából felterjeszteni. Ha a jóváhagyás negyven napon belül nem érkeznék meg, az egyesület megkezdheti működését, de megalakultnak csak a jóváhagyott alapszabály kézhezvétele után tekinthető. Az 1874. évi 773. sz. BM. utasítás kötelezővé tette minden törvényhatóság számára egyleti könyv vezetését, melyben minden társadalmi alakulat keletkezésének időpontját, belügyminiszteri jóváhagyásának keltét és számát, tagjai létszámát, választott vezetőségének névjegyzékét, a bekövetkezett változásokat (szünetelés, feloszlás stb.) fel kell tüntetni, és az alapszabályok egy példányát a törvényhatósági levéltárban rendelte őrizni. Ezek a rendeletek szankciókat nem tartalmaznak, csak az 1898. február 26-án kelt 1136. sz. BM rendelet intézkedett, hogy egyesületek alapszabály nélküli működése, az alapszabályokban meghatározott céloktól és módoktól való eltérése, szünetelés vagy feloszlás be nem jelentése kihágásnak minősül, és 15 napig terjedhető elzárással vagy 100 forintig terjedhető pénzbirsággal sújtható.

1 A baranyai községekben — éppúgy, mint országszerte — a spontán alakult közművelődési célú egyletek a népiskola mellett a kultúra, a szak- és szépirodalom terjedésének egyedüli eszközei voltak. Európában ezidőben szerveződtek a köz- és népkönyvtárak községi adóból vagy nagy, országot átfogó, tekintélyes összegek felett rendelkező társadalmi egyesületek gondozásában.

2 Nálunk is felismerték a könyvtárak létesítésének szükségességét, jelentek meg e tárgyban felhívások az országos lapokban, ösztönöztek a külföldi példák követésére. ,,Azt tartjuk, alig van községi kiadás, melyhez minden polgár illetékesebben járulhatna; s nincs község, mely annak terhét meg nem birná — s legyen szabad föltennünk, hogy nem létezhetik hazaszerte oly hely, hol ne