Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása

ter, amely csak Mohács városának első török feljegyzésében ismert névjegyzékét őrizte meg. A másik keltezetlen adóösszeírás valószínűleg 1546/ 47. év folyamán készült. Ebben a defterben, amely II. Szulejmán szultán uralkodási idejére (1520—1566.) keltezett, a mohácsi szandzsák területi kiterjedéséről pontos beszámolót kapunk. A szandzsáknál kisebb török közigazgatási területegység neve, a nahije volt, ezekből 1574. körül a mohácsi szandzsákhoz a következők tartoztak. Baranya megyéből a pécsi, a szentlőrinci, a szentmártoni, a szászvári, a sellyei, a vaskaszentmártoni, a görösgáli, a nagyharsányi, a baranyavári, a mohácsi, a pécsváradi és a szekcsői nahije, Tolna megyéből pedig a koppányi és a szakcsi, valamint Somogy megyéből a nagykarádi és a kőröshegyi nahije került összeírásra. A mohácsi szandzsák 1547. körüli területi kiterjedéséhez még hozzá kell fűzni, hogy a szászvári nahije mélyen benyúlt Tolna megye közepébe, s így északon a Sárvíz — Kapós — Koppány folyók vonala határolta.

3 A törökök a mohácsi szandzsák területét, a Ferdinánd király és Szulejmán szultán között megkötött 1545. nov. 10-i és az 1547. jún. 13-i fegyverszüneti szerződések ellenére, állandó harcokban növelték meg. Minden új, előre kijelölt nahije-székhelyen, rendszerint megerődített kastélyba vagy templomból kiépített palánkvárba, állandó helyőrséget állítottak. Az ilyen módon a Dunától befelé kiterjesztett hódoltsági terület falvainak lakosságát és közlekedési csomópontjait ezek a kihelyezett török helyőrségek vigyázták. Az új török erődítések, rendszerint kisebb közigazgatási területegységek központjai, a középkori magyar falurendszert is jelentősen megváltoztatták. A török helyőrségek mellett vegyes lakosságú települések alakultak ki, s ezek a magyar lakosság csökkenését idézték elő. 1548 februárjában Kászim mohácsi szandzsákbég — budai pasa lett, s helyébe Dervis bég került. A mohácsi szandzsák legjelentősebb városa, és második székhelye (1543 óta) Pécs volt. Ezért már Kászim bég is, hol pécsi, hol mohácsi bégként szerepelt. A budai tartományba (vilayet-i Budun) tartozó 12 szandzsákról 1544/45. év folyamán az Istanbulból Budára küldött kincstári felügyelő Halil bég, készített részletes összeírásokat, amelyek között először szerepel a szekszárdi szandzsák neve is. A mohácsi szandzsák területéből tehát 1545 körül elsőként a szekszárdi szandzsák területe vált ki. Kászim bég Budára menetele után a következő ismert forrás „A siklósi vilayet hitetlenjeinek 956. évi/1549, jan. 30 — 1550. jan. 19.' dzsizje defteré", a siklósi, sellyei, vaskaszentmártoni, görösgáli, szekcsői, pécsváradi, baranyavári, nagyharsányi és mohácsi nahijékat sorolja fel. E defterből következtetünk arra, hogy a mohácsi szandzsák 1547 körüli területi kiterjedését 1549-ben egy új török közigazgatási átszervezés csorbította meg: a siklósi szandzsák megszervezése. Ebben az időben már Dervis bég területszerző harcaiban Szigetvár a magyar védelem dél-dunántúli központjaként tűnik fel.

4 Az 1554. évből keltezett: ,,A mohácsi szandzsák dzsizje defteré" című rendelkezésünkre álló forrást tüzetesebben megvizsgálhatjuk. A második oldalán már a következő bejegyzések szerepelnek, mint pécsi, görösgáli és siklósi szandzsák, amelyekről eddig nem értesültünk. Ebből az összeírásból a mohácsi szandzsák 1547 körüli területének egy újabb átszervezésére következtethetünk. Ekkor a mohácsi szandzsák pécsi név alatt is megjelenik, a két helynév egy török közigazgatási területegység neveként váltakozva szerepel. A mohácsi—pécsi szandzsák a következő nahijékre