Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez 1770-1848

léseknek ellenére is; ahol némely bátrabb szó szólóra és harsány mellyű pártfogóra talál az új candidatus, elannyira, hogy még a localis directornak sem tanácsos, ha a békességet szereti, az ily öszvefogó tudatlan gyülevésznek magát ellenszegezni; de még a Litteraria Directio sem kíván vélek öszvekapni, hanem inkább mellékesleg hozzájok hajlik, amire több példát adhatnék. A földes uraság pedig, nehogy valamely elháríthatatlan dotációcska ragadjon reá, ily paraszti, amint ő nevezi, ügybe és galibába avatkozni alacsonyságnak tartja. Ilyenekből válnak tehát a falusi Ganettók, így készíttetnek, s így választatnak; ilyenek, kikre bízattatik mind az erkölcsi, mind az elmebéli tehetségeknek kifejtése, kimíveltetése s tökéletesítése; ezeken alapul mind a személyes boldogság, mind egész községeknek jó vagy rossz sorsa; mind jelenvaló, mind több évekre terjedő egész generációnak testi-lelki s társaságbéli á ! la pótja. Lehet tehát ezeknél fontosabb, közhasznúbb, nagyobb befolyású személy a helységekben? Ha igaz, hogy a nevelés teszi az embert emberré, sőt ilyen vagy olyan emberré." A színvonalat tekintve jelentős különbség van a protestáns tanítók javára. A katolikus egyházban ugyanis a pap maga sohasem tanított, a protestánsoknál viszont az akadémiát végzett teológus előbb néhány évet kötelezően tanítóskodott, csak azután volt lelkészségre választható. így a református és evanaélikus tanítók közt gyakran találunk jól képzett, magas műveltségű fiatal embereket.

29 Igen gyakori a levéltári források tanúsága szerint a generációk során ismételten a tanítóskodást választó családok száma. Apa a fiának, testvér az öccsének adta át a „mesterség stafétáját". 1770-ben Devecseren oktatott Elter György János, akinek későbbi leszármazottjai közül többen a megye különböző helyein ismételten megtalálhatók. 1781-ben Bánon sajátította el a tanítás módszertanát egyik fivér a másiktól, és a példa nem mondható egyedinek. Az iskolai oktatás fontosságának tudatosítása a tanítók egyik legfőbb feladata volt. Pogányban népgyűlést kellett tartani, hogy meggyőzzék az iskolától „riadozó" horvátokat, Lakácsán pedig a vármegye közbelépésére volt szükség, mivel az ottaniak gyermekeiket nem akarták iskolába járatni.

30 Problémát okozott a szentkatalini magyarok, az olaszi horvátok megnyerése is 1810-ben.

31 Szintén súlyos helyzet volt a dunaszekcsői szerbeknél

32

, kik az iskolával a legkevesebbet sem törődtek. Az iskolakerüléseknek sokszor a hiányos felszerelések, vagy az iskolaépületek fűtéseinek problémái voltak az okai, mint ahogy ezt Siklós és Pellérd 1810, 1829 és 1841-ből fennmaradt adataiból is megállapíthatjuk.

33 Mivel nem volt iskolakötelezettség, így a tanítóknak a közömbösséggel is szembe kellett nézni, ami sok keserűségre, veszekedésre, sőt perek elindítására is okot adott. Ezt kívánjuk az alábbi „könyörgő" levélből kiragadott példán keresztül bemutatni, amely a bólyi uradalom úriszékén nyert elintézést 1813-ban.

34 Az ügyet Wally Ferenc hites jegyző kezdeményezte, aki korábban belvárdi mesterként működött. Beadványában így írt: „Tekintetes Nemes Úri Törvényszék! Amidőn pedig a Belvárdi vad Horvátság Felséges Királyi és a Tekéntetes Nemes Vármegye Parantsolati Ellen is furtsasággal azt keresné, hogy tsak Helységükbe Mester ne tartassék, amelly Újvári Méltóságos Uraság szavaiból kitetzik, amidőn mondaná, hogy ezeket a vad Embereket önn maguk között így beszélni hallotta volna (e Mater i Dushu mu etc. •—- Minek nékünk Mester a Helységben, eddig sem volt, ez után se lé-