Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

gyei fizikus előtt kellett volna vizsgázniuk. 24 Mivel azonban sok volt a pa­nasz a bábák járatlanságára, a Generale normativum úgy intézkedik, hogy a megyei fizikus, de ha ilyen nincs, akkor valaki más, ,,aki a bábaságnak mestere" részesítse a jelölteket megfelelő oktatásban, és csak így kaphas­sanak működési engedélyt. 25 A bába- és sebészhiány azonban olyan nagy volt, hogy a kormányzatnak tudomásul kellett vennie a képesítés nélküliek működését is, csupán ez utóbbiak hatáskörét korlátozta. Az erre vonatkozó — 1784. november 2-án kelt — rendelet a sebészeket és bábákat két osz­tályba sorolja. Az elsőbe azok tartoznak, akik valamelyik egyetemen már letették a meg­követelt vizsgát, vagy készek ennek alávetni magukat. Akik erre nem haj­landók, azok csak a második osztályba kerültek. Az ide sorolt falusi bábá­kat csak mint egyszerű segítőket lehet elfogadni. 26 A létszám növelésére és a szakképzettség emelésére irányuló törekvés természetesen megmarad. A cél eléréséhez a vármegyei orvosok hathatós közreműködésére van szük­ség. Teendőiket részletesen előírja a „Vármegye Doctorainak" a számára 1786. május 16-án kiadott „hivatalos instructio". „Vigyázásuk légyen arra" — rendeli az instructio — hogy „semmiféle asszony mint bába a szülés se­gítségbe ne avassa magát", aki valamely egyetemen, líceumban, vagy lega­lább valamely vármegye doktora által meg nem próbáltatott. „Több, s nem éltes és a szülés segítségének megtanulására alkalmas asszonyokat" ösz­tönözzék arra, hogy a Budától és Pesttől nem messze lakók a „szülés segít­ségnek Tanítójánál", akik pedig távol laknak, a vármegye sebészénél tanul­janak, és az ő, valamint a megye doktorának jelenlétében megpróbáltassa­nak, és csak ha alkalmasnak találtatnak, engedtessék meg nekik a „szülés segítségének gyakorlása." 27 Az egészségügyi szervezet tagjai voltak végül a gyógyszerészek is. A Ge­nerale normativum ezektől éppen úgy egyetemen tett szakvizsgát kíván meg, mint a sebészektől és a bábáktól. Mivel az orvostudomány ereje és a bete­gek gyógyulása igen nagy mértékben függ a helyesen elkészített gyógysze­rektől — írja a rájuk vonatkozó fejezet első paragrafusa — ezért gyógy­szertár tartása senkinek ne engedtessék meg, aki valamely egyetemünk orvosi karán az előírt vizsgát le nem teszi, és ennek sikeréről bizonyítványt nem kap. 28 A bevezető részhez tartozik annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy az orvosoknak, sebészeknek, bábáknak és gyógyszerészeknek milyen ártal­mak ellen kellett felvenni a harcot, mit kellett tenni a népegészségügy fej­lesztése érdekében. És itt mintha csak egy mai környezetvédelmi és köz­egészségügyi kongresszus programját olvasnánk: küzdelem a levegő és a vizek szennyezettsége, valamint az egészségtelen és elégtelen táplálkozás ellen. Mert a betegségek okai, amelyeket a hatóságoknak meg kell szüntet­niük: a levegő tisztátlansága, a helytelen táplálkozás, az ital, egészségtelen lakások, ártalmas szokások, lelki hatások, az empirikusok (kuruzslók) mű­ködése és a betegségek ragályos volta. 29 Csakhogy ezek mögött a fogalmak mögött akkor egészen más okokat találunk, mint manapság. A levegőt nem a gyárkémények füstje, vagy a kü­lönféle járművek és gépek hajtóműveiből kipufogó gázok szennyezték, ha­nem az emberi holttestek és állati hullák kigőzölgései. Rendeletek tömegei írják elő, hogy mit kell tenni, és mit nem szabad tenni a halottakkal, és ho­gyan kell őket eltemetni. A Regulatio Coemeteriorum (1775. júl. 17.) és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom