Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Bezerédy Győző: Adatok a töröktől visszafoglalt Baranya történetének első évtizedeiből

igazolni származásukat. így jártak Dinnyeberki nemesei is. Róluk a megyei vizsgálaton a kb. 80 esztendős Kasza János tanú így vallott: ,,Ad primum: Nyilván tudgya és mégh gyermeksigitül fogva réghi örög elejtül hallotta, hogy mostani Donyeberki Vitta Ferencz, Mathe István és János, ugy második ágbul való Bozó György, István, Mártony és Gergel igaz és valóságos nemes Nemzetbül valók, kiknek az elejék hivattak Donyeberki Nagy András, vagy Máskint Bozó András és Péternek, kik is valóságos nemes Emberek voltak, az nevek elváltoztatásának pedig ez az oka, hogy egyike közülek Vita névre körüsztöltetett és a keresztnév által hivattatnak mind e mai napigis azon néven, jól tudgya aztis mind saját jószágokat mindenkoron birták ezen Donyeberk névü Helsiget és Puszta Szigetet. Ad secundum: Vallya, hogy Török birodalma alatt is az törökön kivül semmi nevű Magyar vagy más körösztén földös urnák, mint egyéb helsigek Magyar just avagy árendát nem fizettek, hanem mind valóságos Nemes Emberek szabadon éltének, mind abban az üdőben s mind az török háború előtt."

16 Ebben a vallomásban olyan birtokosokról van szó, akik a 150 éves török uralom alatt végig falujukban éltek. A töröknek fizettek, másnak nem. A török kiűzése után csak tanúkkal tudták igazolni nemességüket, amivel gróf Preyner mit sem törődött, rájuk is kivetette a censust. Ennek ellenére a megtartott nemesi vizsgálaton felvonultatott tanúk igazoló vallomásait a vármegye elfogadta és Vitta, Bozó, valamint a Kakas és Saár családoknak 1728ban kiadta a bizonyságleveleit, végül felvették őket a nemesi lajstromba is.

17 Nyilvánvaló azonban nem volt kevés azok száma sem, akik nemességüket semmiképp sem tudták igazolni. Ezek visszavonhatatlanul lesüllyedtek a jobbágyok sorába. JEGYZETEK 1 Egyes vélemények szerint Somogyban és Baranyában nem maradt katolikus pap a török kiűzése után. Valójában a török megszállás utolsó éveiben több vándorpap és jezsuita szerzetes tevékenykedett Baranyában. Haas: Baranya, 209. p. Ugyanakkor jelentős volt a számuk a lelkipásztori tevékenységet folytató licentiátusoknak is. Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása (canonica visitatio) Baranyában 1729-ben. Dunántúl ny. 1939, 96—97. p. 2 A kehely datált. Jelenleg a kovácshidai református egyházi kiállításon őrzik. 3 Az eredeti levélnek nyomaveszett. Szövege latinul a Pesty Frigyes helynévgyűjteményében Szava község neve alatt található. Magyarul is megjelent: Pécs—Baranyai Ismertető, 1934. Dunántúl ny. Szerkesztette: Kalotai László. 311. p. 4 Baranya megyei Levéltár (a továbbiakban: Bm.L.) Ferences rend irattára. Gyűd, História Domus. 5 Merényi Ferenc: i.m. 36. p. A nagymányoki templom téglából és kőből épült. Vissza is vették a kálvinistáktól. Merényi F.: im. 33—34. p. Az unitáriusok templomai zömében fából és sárból készültek: így pl. Arányosé, 1638-ban, vagy Szent Gyenisé, mely 1641-ben épült. Az unitáriusok visszatérítése után valamennyi katolikus templom lett. f; Bm.L. Inquisitiones non reg. 167. cs. 1743. 7 Bm.L. Inquisitiones non reg. 167. cs. 1738.