Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Bezerédy Győző: Adatok a töröktől visszafoglalt Baranya történetének első évtizedeiből

Ad secundum et tertium. Ezek alatt az esztendők alatt mindenkoron Praedicatorok voltak itten Mohácson. A Mohácsi Templommal egy üdősek mind Kölkedi, s mind Babarczi Templomok, mert mihelyest válloghbul itten Mohácson lakozó Kőméves Miklós az Templomot el végezte, mindjárást Kölkedre ment Templomot állétani, az ell készülvén a Babarczit is föl állétotta."

6 Büdösfa (ma: Rózsafa) község templomának építése a maga idejében nagy port vert fel, melynek az elindítója maga Berényi püspök volt. A pert az váltotta ki, hogy 1738-ban a püspök keresztül utazott a falun s ott új templomot és tanttót talált. A büdösfaiak azelőtt pajtában tartották istentiszteleteiket, ez 1725-től törvényileg engedélyezett volt. A püspök megtudva, hogy ez a templom öt éve épült, azt azonnal bezáratta, sőt elrendelte az imaház azonnali lerombolását. Érdekessége a dolognak az volt, hogy valamennyi meghallgatott tanú katolikus volt és egyik sem volt büdösfai lakos. Az ok világos: ezek a tanúk azt vallották, hogy az imádkozó ház új, tehát engedély nélkül épült, jogos a lerombolása; a falubeliek nyilván ennek az ellenkezőjét vallották volna. A tanúk a következők voltak: Tóka János 70 éves katolikus, szentdénesi lakos, Kovács György kb, 48 éves katolikus, patacsi lakos, Halas András, kb. 48 éves, szintén patacsi és Halas Péter kb. 32 éves katolikus, patacsi lakos. ,,Ad primum: Tudgyák bizonyossan szomszédságokban lakván vallyák azt, hogy soha ennek előtte ezen hellységben semminemő Egyház, vagyis arra rendelt és tartatott imádkozó Épület nem volt, ennél több a melyet most föl építették. Ad secundum: amint emlékeznek ennek a mostani háznak épületre való fákat mint egy hét esztendeje volna, mint egy két esztendeig azon helyen a holl föll épéttetett, hevert az épületre való fa . . ." Ad tertium: vallyák hogy minek előtte azon házot föll allétották két esztendőben egy mestert hoztak volna magoknak, a ki nékik egy paitában szolgált, mivel pedigh azon paita szükséges volt nekik egyházot föll allétották; mester pedig tartatott mind az utáltul fogva, miulta egyszer hoztak magokhoz, és most is egyet tartanak, a mely mai napigis egy paitában a könyörgést a népnek tartana."

7 További négy bánfai katolikus tanú a következőket vallotta: ,,Tudgyák bizonyossan, hogy ezen büdösfai helységben Templom, vagyis könyörgő ház nem volt, még török üdőben is . . ."

8 Ezek a vallomások 1714—1738 közötti állapotokról tanúskodnak. A helyzet a 24 év alatt nem sokat változott. Sokkal korábbi időre utalnak Nagypall és Lovászhetény és Fazekasboda községekkel kapcsolatos vallomások. Itt azonban sokkal többről van szó, mint a nagypalli templom építéséről; a három falu teljes elpusztulásáról. A tanúk döbbenetes képet festenek a három falu lerombolásáról, a magyar lakosság eltűnéséről, a császári csapatok pusztításairól. A három faluval kapcsolatos adatok is azt bizonyítják, hogy a török kiűzésekor még jórészt az egész megyében megtalálható volt a magyar lakosság. Pusztulásuk éppen a török alóli felszabadító harcok során kezdődött el. Ezt a pusztulást a Rákóczi szabadságharc kuruc és rác dúlása már csak betetőzte. A tanúk szinte drámai képet festenek falujuk török alóli felszabadulásáról. E falvakat nem a törökök, a császáriak pusztították el! 7 B. HELYTÖRTÉNETfRÁS 1977. 97