Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Adatok a mohácsi céhek történetéhez

Szabómesterek névsora 1810 (kivonat) Bemard András, Vuszting Jakab, Sail György, Bernád János, Pomozi Joseph, Darázsi Joseph, Orkity Illés, Braun János, Blazsits István, Marenits János, Sepatz István, Bubieg Antal. Veszelinovits Jerko, Popovics Miter, Kunovszki Mihály, Pavlovics Maksim, Pavlovics Maksim, Novakovics Mirko, Kis Antal, Szilvási Antal, Gyúrok János, Droblánovits Jaso, Sztajevits Vaszo, Marfell Ferentz, Bogár János. Vidéki szabómesterek Paul Haselpin Boly, Kraitsits Joseph Hidas, Horváth Antal Pécsvárad, Pétsi Imre Bátaszék, Kozány Páll Hidas, Bizony Imre Bátaszék, Lamos György Dályok, Perse Mátyás Hidas, Klakusz János Szebény, Sift Antal Bátaszék, Somlos András Bátaszék, Jovanovits Andiás Küvi, Dvornity Jania Bár, Popits Ádám Bár. Mille Joseph Nyárád, Trauber Hancsik Nyárád, Virág István Zomba, Maunov Máto Izsép, Stengeh Péter Bozsok, Pötsét János Szekcső, Mészáros László Szebény, Koller Antal Lánycsók, Dimity Remia Szekcső, Bugárin Simon Szekcső, Dronity Pántelia Bár, Peker György Szajk, Lukity Jaso Szekcső, Klaisz Kszoverij Szekcső.

68 V. Kovács és kerékgyártó céh A kovácsok és kerékgyártók közösen alkottak céhet. Alapítólevelüket 1777-ben kapják.

09 Mohácson és Új-Mohácson 1786-ban öt kovácsot (Vámos András, Kovácsevics István, Kovács János, Fischer Lőrincz és Schneider Gáspár) és három kerékgyártót (Jahota Ferenc, Csernich Mátyás és Weinczdel Jakab) írtak össze.

70 A kovácsok és a kerékgyártók száma a XIX. század elején az intenzív mezőgazdasági termelés következtében ugrásszerűen megnőtt. Számuk 23-ra emelkedett. A két mesterségre vonatkozó arányokat hiányos feljegyzés következtében nem ismerjük. A vidéki mesterek közül 26 kovács és 2 kerékgyártó szerepel a mohácsi céh listáján.

71 A kerékgyártók aránya a kovácsokhoz viszonyítva mindig kisebb volt. Nem volt település, amiben nem lett volna kovács, míg kerékgyártója soknak nem volt. A mesterek a XVlll. században nemzetiségi hovatartozás szerint magyarok, délszlávok és németek. A XIX. században a délszlávok közül a kovács és kocsigyártó mesterségre egyre kevesebben vállalkoznak, helyüket a németek veszik át. A falun élő és dolgozó mesterek aránya a lakossághoz viszonyítva reális képet mutat,

72 különösen, ha figyelembe vesszük a németség nagy tömegét Mohács térségében. A kovácsok és a kerékgyártók egy része több mester esetén (XIX. század végén) falujában közvetlenül nem tudott munkát kapni. Az ilyen mester legtöbbször a rokonok, vagy ismerősök javaslatára választott magának új falut, amelyhez feltétlenül a céh és jobbágyság idején külön ajánlás és engedély kellett. Az újonnan érkező, lehetőleg egy elhalt mester műhelyét bérelte ki, ami jobban megfelelt az ideiglenességnek, de sokszor éltek ezzel a lehetőséggel az új műhelyt nyitók is, különösen a kovácsok, akiknek igen sok szerszámra volt szükségük. A kerékgyártó és kovács mesterek egykori életét, kialakult szervezeti formáit és szokásait adatok hiányában nem ismerjük. Feltételezhető, hogy azokat az általánosan előírt céhszabályok szerint és kialakult helyi hagyományok alapján tartották meg. A kézműves szakmák között a kovácsmesterek a szerszámkészítés és állatgyógyítás ismeretei alapján rangos helyet foglaltak el. A kerékgyártó szép kivitelű kocsi készítésével tűnt ki. Mindkét mesterség a mezőgazdasági szerszámok és különböző eszközök készítésénél egymásra volt utalva. A kialakult baráti kapcsolat részben ennek tulajdonítható, de elősegítették a kialakutl hagyományok is.