Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

got kapott. Egy másik vádlottat, aki beismerte 25 kéve zab ellopását, úgy büntették meg, hogy egy kéve zabot a nyakába kötöttek és dobolás közben fegyveresek a városon végigkísérték, utána pedig 12 pálcaütésre ítélték, s a zabot tőle elvették.

21 Azt a személyt, akit kukoricalopáson értek, olyan büntetéssel sújtották, hogy az ellopott egy tarisznya zöld kukoricát akasztották a nyakába és dobszó közben a városon keresztülvezették. Mohács mint egyházi mezőváros a maga bíráskodási, igazgatási és rendészeti funkcióit a kiváltságos mezővárosi (oppidum privilegiatum) jogok keretein belül gyakorolta, amelyeket királyi rendeletek és az egyházi földesúrral kötött szerződések szabtak meg. Mohács ezeknek a jogoknak a megerősítésén, érvényesítésén mindig a legnagyobb gonddal őrködött. A megye másik püspöki földesúri városának, Pécsnek a megszerzett szabadságjogok megtartása nem került olyan erőfeszítésekbe, mint Mohácsnak. Igaz, hogy Pécs ,,civitas"-nak nevezte magát mindig, nem pedig ,,oppidum"-nak, mint Mohács. A két elnevezés bizonyos különbséget pedig mégis csak jelentett, még akkor is, ha mind a kettő egyházi földesúri város volt.

22 II. Mohács mint rendezett tanácsú mezőváros Mohács város Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedétől kezdve igen határozott, céltudatos, szinte forradalmi harcot folytatott szabadságjogai megőrzéséért és növeléséért. Ha ez nehézségbe ütközött, a város külső és belső tanácsa szembeszállt nemcsak a földesurasággal, hanem a vármegyével is és a Helytartó Tanácshoz, vagy egyenesen az uralkodóhoz fordult jogorvoslatért. Mohács jogain az első nagyobb sérelem akkor esett, amikor a mohácsi szigetet pandúraival és csőszeivel nem tudta megvédeni a Bács megyei oldalról behatoló baracskai (Nagybaracska), csatáliai (Csatalja), dautovai (Dávod), szántovai (Hercegszántó), garai lakosokkal szemben, akiknek lovai, szarvasmarhái, sertései nagy károkat okoztak a mohácsiaknak. Télen pedig a sziget erdeiben végeztek nagy pusztításokat. Olykor 200 szánnal is hordták a szigetről a fát és arra hivatkoztak, hogy az urasági praefektus megengedte. Valóban a mohácsiak hiába fordultak a jószágkormányzóhoz, az úriszékhez, nem orvosolták bajaikat, az úriszéket össze sem hívták. Mohács attól félt, hogy a határait az uraság szűkíteni akarja. Ezért a tanács Wall László nótáriussal egy latin nyelvű kérvényt íratott az uralkodóhoz, amelyben elpanaszolta a földesúr részéről ért sérelmeket. A kérvényt a nótárius és a vice bíró Szekszárdon adta postára, nehogy Baranya vármegye az elküldését megakadályozza. A város kérelmét nem Mária Teréziának, hanem II. Józsefnek címezték. A Helytartó Tanács erre felkérte a megyétől a mohácsiak összes eddigi panasziratait, sőt még azokat is, amelyeket előbb a püspökhöz intéztek és elrendelte, hogy úriszéket kell tartani a mohácsiak panaszának kivizsgálására. Mohács város 12 pontba foglalt kérelmet terjesztett az uriszék elé, amelyben a tanács az összes sérelmeket elpanaszolta. Ebben voltak különböző dézsmára vonatkozó panaszok is. Az utolsó pontban azt sem hallgatták el, hogy az uradalmi tiszttartó a város bíráját és esküdtjeit különböző módon szidalmazta. Ha valaki panasszal megy hozzá, veréssel fenyegeti, sőt meg is vereti. Azonban az úriszéket most sem tartották meg, ezért határozatot hozott a város, hogy személyes képviselőket küld a királynőhöz Bécsbe és a Helytartó Tanácshoz Pozsonyba. 19 289